Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1931

állanak. Ki-ki a maga mesterségét folyatja. Az ő mesterségük az, hogy szánalmat ébresszenek.

Szűcslegény óriás, fehér jegesmedve-bőrt cepel az utcán. Aki látja, megrezzen, s ijedten tér ki előle egy-egy lépésnyire. Tudják, hogy nem él a jegesmedve, tudják, hogy nem bánt, tudják, hogy nem valóság, de a rémtől való félelmet még az őserdőkből hozta magával az emberiség. Nem tehet ellene. Még a fenevad árnyékától is rémüldözik.

Kisleány babájával sétál az utcán. Csakhogy ez nem afféle rendes baba, hanem - szörnyűség - néger baba.

Másik kislány jön vele szemközt az édesanyjával. Nézi, nézi a babát kíváncsian, félősen, kissé izgatottan. Húzódozik is, de vonzza is az idegen fajtájú, fekete bábú.- Csúnya baba - szólal meg végre megvetően.

A másik kislány egy pillanatra meghökken, de aztán büszkén kihúzza magát, s ezt mondja:- Nem pogány. Már meg van keresztelve ...

1931. december 22., kedd, 4. old.

115