Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1931

Iskolából özönlő gyerekek hólabdái puffognak. Kipirulnak az arcok, eláznak a kesztyűk, kivörösödnek a kezek. Csinos, begyes fiatal leány elcsúszik, s beletottyan egy nagy hókupac kellős közepébe. Alig bírják kihúzni belőle. Lejtős utakon már iramlanak az apró szánok. Egy kétéves kisgyerek először lát havat. Nem győz csodálkozni rajta. Micsoda fehér, hideg, tündéri játékszer. Ebből a csodálkozásból bennünk is maradt még egy szemernyi ...

asárnap dél. A bazilika nagyharangja méltóságosan dong végig a városon. Az Andrássy úton fagyos verőfényben két fehér bajszos, ezüsthajú öregúr megy szemközt egymással. Perzsa prémgalléros bundát visel mind a kettő, keménykalapot, kezükben ezüstbotot. Rövid sétára indulhattak. Szemben az Operával, az egyik sarkon összeütköznek. Komoran föltekintenek, egymásra mordulnak.

— Miért nem vigyáz? Még nem tanult megjárni? Vén csacsi.

— Kikérem magamnak. Maga miért nem vigyáz? - vág vissza fenyegetően a másik.

Egészen közel állnak egymáshoz, válluk összeér. Farkasszemet néznek. A járókelők megállanak.

— Tyhü, itt nem szép dolog készül. Ez a két finom öregúr még összeverekszik egymással. Botrányt csapnak az utcán. Egy suhanc kárörvendve fü- työrész. Egy hölgy védőén emeli szeméhez kezét, hogy ne is lássa őket. Egy fiatalember már készül, hogy közbelépjen. Ekkor drámai fordulat következik. A két száj - a fehér bajúsz alatt - huncutul elmosolyodik. Jobb kezüket nyújtják, baljukkal egymás vállát ölelgetik.

— Szervusz. Hogy vagy? Régen láttalak.

A suhanc levegőbe hajítja sapkáját, a hölgy mosolyogva odébbáll, s a közbelépni készülő fiatalember elnéző gúnnyal mormolja a fogai között.

— Öreg gyerekek. Az utcán játszanak.

í.

1931. december 5., szombat, 4. old.

112