Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1931

— A papám most elvesztette az állását — mondja az egyik. - A nagymamám segít bennünket. Nagyon kell spórolnunk. De azért egyszer napjában főz a mamám. Mégis jobb, mint az a hideg vacak.

A másik így dicsekszik:

— Az én mamám nem spórol a koszttal. Naponta öt pengőt költünk háztartásra. Egyszerűen élünk, de jól. Minden vasárnap tortát is eszünk. Végre mindennap igazán fölösleges tortát enni.

Elszorul a szívünk. Szegény gyerekek. Milyen tárgyilagosak. Mennyire ismerik az életet. Az egyik épp oly sajnálatra méltó, mint a másik.

Este van. A körúton nyüzsög a nép. Fiatal cigányasszony százráncú tarka szoknyában, hátán batyuval imbolyog. A szoknya mintha táncot járna, minden lépésre nagyokat leng körülötte.

Magános, feketeruhás idősebb hölgy lassan bandukol hazafelé. Időnként sóhajt.

A cigányasszony melléje ódalog.-Valami öröm éri - súgja a fülébe. - Jó hírt kap a fiáról.

A feketeruhás nő arca földerül, mint a gyermeké, ha cukrot ígérnek neki.

A cigányasszony észrevétlenül máris a kezét fogja, tenyerét nézegeti. Bemennek egy mellékutcába. Ott folytatják.

Olyan ritka ma a jó hír, hogy mindegy, honnan jön, mindegy, ki mondja, talán még az se fontos, hogy igaz-e. Csak hallani, hallani kell mindenáron.

Vasárnap. Ködös novemberi délután. Fiatal falusi cselédlány ül egy körúti pádon. Bokorugrós, széles szoknyája úgy terül el, hogy alig marad helye a mellette ülő falubeli legénynek. Haja koszorúba van kötve. A legény cigarettázik. Nemigen beszélgetnek. Egyszerre a lány zsebkendője sarkából kivesz egy másik cigarettát, egy skatulya gyufát, s szó nélkül rágyújt ott a pádon, és mindenki szeme láttára végigszívja a cigarettát. Csak a szeme mosolyog huncutul, mint a csínytevő gyermeké. 1931-et írunk. (1921-ben ilyen utcai jelenet még elképzelhetetlen lett volna ...)

1931. december 4., péntek, 4. old.-y110