Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1931
Pesti utca Francia lecke a villamoson - Képek és arcélek A villamos elindul a villanegyedből. A novemberi reggel opálos ködpárája ráfekszik az emberek tüdejére, gégéjére. Csöndben, összegub- baszkodba ül ki-ki a helyére. Egyik ablakfülkében csinos, fiús képű, nyúlánk, tizenhárom esztendős süldőleány foglal helyet. Iskolába igyekszik. Szemközt vele nevelőnője. A kislány kinyitja iskolatáskáját, kivesz egy könyvet, föllapozza, s huncut fintorral a nevelő kezébe nyomja. Majd bátran, hangosan, kiabálva elkezdi fújni az aznapi francia leckét:- Je suis, tu es, il est. Interrogatif. Suis-je? - s így tovább, egész úton, amíg az iskoláig nem ér. A villamos minden utasa észrevétlenül résztvesz ebben a francia leckében. Az arcokra kiül a szurkoló, súgásra kész, sunyi diákmosoly. — Tudom, tudom - lelkendezik a kislány boldogan.-Tudja, tudja - mondogatják magukban az utasok.-Nem kap szekundát. A nap bágyadt sugarai beszüremkednek az ablaküvegen. Vasárnapi alkonyat a Krisztinavárosban. A járdán körbefogózó sváblányok, legények énekelnek. Falubeli templomteret varázsolnak maguk számára a pesti aszfalton. Egyszerre két rendőr közeledik feléjük, egyik megfogja két lánynak, a másik két legénynek a vállát. A többiek szétrebbennek. Egy pillanat alatt üres a járda. Csak a négy fogoly pillog ijedten. Egyik lánynak sírásra görbül a szája. Mit vétettek? Csoportosultak. És most álló, föl a Várba, a kapitányságra. Egymás kezét fogják, úgy ballagnak. Mögöttük a két rendőr. Amerre elhaladnak, mindenütt sikítva menekülnek a lányok, legények. Olyan ez, mint mikor a baromfiudvar fölött héja kering. 107
