Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1931

A novemberi szél végigrohan az utcákon. Egybetereli a lehullott faleveleket. Az aranysárga, csörgő avar táncol, kereng az aszfalton.

Két fiúcska - mindössze négy-ötévesek — megáll, nézi, mosolyog, mulat ezen. Micsoda jó játék. Milyen mulatság ez. A kínai gyerekek kövekkel játszadoznak. A mieink falevelekkel.

Közlekedési rendőr a járdaszélen igazgatja a forgalmat. Dél van. A gyerekek most jöttek ki az iskolából. Egyik kisfiú odasompolyog a rendőr mellé. Megáll mellette. Ott marad. Közlekedési rendőrnek álmodja magát. Figyel, izga- tódik, igazgat. A rendőr mosolyog. Hagyja. Az angol gyerekek legjobb barátja már régen Bobby, a rendőr. A mieink most kezdenek összebarátkozni.

1931. november 21., szombat, 4. old.-yPesti utca

S

zurtos inasgyerek ül a villamoskocsi ütközőjén. A villamos csilingelve rohan a villanyfényes Belvároson. Most a keresztúthoz ér. A gyerek leugrik, jobbra-balra lökdösődve rohan az átszállóhelyhez. Épp az ő kocsija jön, sietnie kell. Elérte. Ismét helyet foglal, most a másik kocsi ütközőjén, kényelmesen elhelyezkedik, s mint aki a legjobb, leginkább neki való helyen ül, elégedett képpel folytatja útját kifelé, a külváros felé. (Ingyen átszállóval utazik.)

108