Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1931

fénysugár. Az orvosok szerényebb, zárt fekete zakót hordanak. Most belép az aranyzsinóros, zöld atillás szolga, kezében hozza a súlyos ezüst, szűzmáriás jogart, a „pélium”-ot. Mindenki föláll. Sorba bevonulnak egymás után a rector magnificus s a négy dékán. Nyakukban a hagyományos aranylánc. Középre ül a rector magnificus, jobbra mellette a hittudományi, balra a jogi, jobbszélről az orvosi, végül balszélről a bölcsészettudományi kar dékánja foglal helyet. (Ez az elhelyezkedési sorrend kötelező, s a magyar egyetemen fölállított fakultások időbeli sorrendjében történik.) A rektor megnyitja az ünnepélyt. Most egyik egyetemi polgár előlép, s kéri, hogy avassák föl őket. A rektor kívánja a kötelező esküt. Ki-ki két ujját a szűzmáriás jogarra helyezi, s az együttes eskü elhangzik: „Esküszöm az élő Istenre...” A rektor ismét megszólal: „Készek vagyunk önöket kézfogással doktortársunkká fogadni”. Az ifjak kézfogásra járulnak. A kézfogás ugyanabban a sorrendben történik, mint a dékánok elhelyezkedése.

— Doktorrá fogadom, doktorrá fogadom - hangzik egyre. A fiatal orvosok mélyen, alázattal meghajolnak a tudomány tekintélye előtt. Egy ifjú néhány kimért szóval megköszöni az avatást.- Most pedig szívből üdvözlöm önöket, fiatal doktortársaim - fejezi be az ünnepet a rektor. — Isten vezérelje önöket.

Anyák, keresztanyák szemében könny csillan. Az ország legfiatalabb doktorai sápadtan, meghatottan lépnek le a dobogóról. Milyen fiatalok. Még úgyszólván gyerekek. Fényes, dús hajuk lobog, sima bőrüket még nem szántotta föl a gond, szemük ragyogását még nem törte meg. Üdvözlések, szégyenlős rokoni csókok, lopva odadugott apró ajándékok várják őket. Egyik-másiknak eljött az elemista tanítója, a középiskolás osztályfőnöke is. Büszke a - fiára! Van olyan, akinek már a menyasszonya is itt van.

Egyik újonnan avatotthoz az utcán máris orvosi tanácsért fordul egy kislány. Ez az első páciense.

1931. október 31., szombat, 5. old.

106