Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)
1931
Egy férfi úgy dugja ki a fejét a vízből, mint Böcklin híres képén a víziszörny. Párductestű, bronzbőrű fiatalember üti, pofozza a vizet. Miért haragszik rá? Fáradt, közönyös japáni mélán bámul, s nyilván a tengerre gondol. Kövér, fogyókúrás nő eszelősen tempózik. Úszás közben egyre kövérebb lesz. Ezüstszőke hajú, gondosan kifestett arcú fiatal nő be sem megy a vízbe. Nem érdekli. Szentül hiszi, hogy mindenki csak az ő kedvéért jött ide. Diákgyerek a víz alatt jól oldalba rúg mindenkit. A tudós húsz év előtti fürdőtrikójában csak a korlát mellett ugrál föl-le. Mezítelen kisbaba olyan, akár a vakart hal. Vödörbe meregeti a vizet. Még kisebb baba üvölt. Százkilós kopasz férfi hólyaggal próbál evickélni. Mindig lejjebb merül. Az úszómester kötelén testes, aranyfogú hölgy sikong. Mennyi fura, nevettető vagy sajnálatra méltó alak a fényképész lencséje előtt. Igazán szépek, örömteljesek csak a barna bőrű, sugártermetű, ragyogó szemű, villogó fogú leányok és fiúk: - a fiatalság ... 1931. június 16., kedd, 10. old. A jég birodalmában Hol készítik a műjeget? - „A hűtőipar atyja” - Ingyen fagylalt D élben a hőmérő harminc fok meleget mutatott. Amint a külvárosban az izzó, poros, végeérhetetlen úton gyalog igyekszünk a jéggyár felé, a nap heve szinte bénító. Úgy gondolunk most a jégre, mint sivatagban lihegő utas az oázisra. 101
