Kosztolányi Dezső: Pesti utca - Budapesti Negyed 62. (2008. tél)

1931

Gyorsfényképek a partról

Vízi idill

A hőmérő az árnyékban negyvenhárom fokot mutat, az izzó, szürke aszfalton pihegnek, ámolyognak az emberek. Valami ősrégi ösztönné vált emlék mindenkit a víz, a víz felé hajt.

Állunk a parton, nézzük a víz zarándokait. Úgy ugrálnak, lubickolnak boldogan, mint akik végre „haza”értek. Végre „otthon vannak”, végre ott vannak, ahol legjobban érzik magukat.

Arra gondolunk, hogy manapság a betű helyét gyakran a kép bitorolja. A mai sietős ember szereti egyszerre, egyetlen képben megrögzítve látni a dolgokat. Az eseményeket, embereket úgynevezett „tárgyilagos fényképek” örökítik meg. A parti fürdőzőkkel fényképezőgépek néznek farkasszemet.

Próbáljunk versenyre kelni ezekkel a gépekkel s néhány szóval úgynevezett „tárgyilagos” fényképet készíteni a fürdőzőkről.

Ez itt egy Brunhilda, ezüst sisakban. Nagy, nehéz testét cepelő vékony lábaival szinte Wagner zsenijének ütemével járkál a parton.

Amott az orléans-i szűz. Elszánt és rajongó. Úgy járkál, mintha hadsereg lépdelne nyomában.

A vízben szemüveges, szigorú nő úszik, oly pontos, kemény tempókkal, mintha leányiskola növendékeinek adna elő a dobogón fizikát, vagy matematikát.

Sovány kisfiú kötésig álldogál a vízben, szilvakék ajka vacog a hőségben. Keskeny méhecskével, piros gumisapkájában olyan, mint egy eleven kérdőjel.

Színes tógában pocakos Néró pöffeszkedik.

Kövér, szőke fiúcska a parti fövenytől beporozva olyan, mint a zsemlyemorzsába hentergetett szilvás gombóc.

100