Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Alakok

Télen pedig, dér-esős délutánon, négy és öt óra közt, hogy fönn az égen, a hófehér telefondrótok alján, mint halk ívlámpa ég a kora hold, az égre nézett és eszelős dalokkal idézte a bús téli éjszakát.

Ha meg elunta e suta merengést, a kis benyílónál olvasgatott vén színlapot, bús újsághulladékot, vagy egy elhasznált villamosjegyet.

De amint kellett, mindig megjelent, hogy gyorsan és olcsón szaladjon el a rendőrért, bábáért, orvosért, mert születésnél és halálozásnál, örömünnepnél és perpatvaroknál elengedhetetlen nemtő a vicéné s szükség szerint pöröl, sír vagy nevet.

Csak egytől tartott, a házmester úrtól.

És este csendesen imádkozott a láthatatlanhoz és látta őt.

Az óriási, jó házmester-istent, aki bizonnyal jobb és szelídebb, mint földi kollégája s csendesebb is.

Lám, ottan ül fenn égi trónusán. Kápráztatóan sok a kapupénze, kövér hasán egy irtó kapukulcs s körötte kedves, piszkos angyalocskák.

Kis konty kacérkodott a feje búbján s biz' isten, senki sem mondhatta szépnek és bár a tisztaság papnője volt, minden mosdástól idegenkedett s egész lényével mintegy ezt tagadta.

De mégse ölte a szerelmi böjt.

A megszorult diák szerelmi kosztját képezte néha hónap végivel, hogy az öreg nem küldte még a gázsit S a húszéves tagokban állhatatlan

95