Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Kávéház és más vendégterek

Az egyes fogások között hosszú-hosszú szünetek vannak. Ezalatt maguk elé meredve tűnődnek a halálos csöndben. Nem türelmetlenkednek. Fél óráig a jobb tenyerükbe temetik arcukat, fél óráig a bal tenyerükbe. Akiknek szakálluk van, azok a szakállukat vakargatják. Várják, amíg felszabadul az a filléres újság, mely a vendéglő tulajdona, s kézről kézre jár. Ez teljesen díjtalanul olvasható.

Öngyilkosok is bevetődnek olykor, akik még tétováznak, elkövessék-e végzetes tettüket. Miután megebédeltek itten, életkedvet merítenek hozzá.

A pincér nemrégen még virágzó fiatalember volt, de ebben a környezetben életunt lett és kedélybeteg. Sírva hozza a tányérokat, zokogva viszi ki.

Állatok nincsenek ezen a helyen, se kutya, se macska. Azok elpusztulnának.

(Pesti Hírlap, 1929. június 9. - É, 118-119. old.)

78