Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Kávéház és más vendégterek

Közéleti kitűnőség

R

eggel tekintélyes, tiszteletre méltó öregúr lép a kávéházba, egy szerény, fiatal leánnyal, és leül vele egy asztalhoz.- Kisasszony - mondja neki harsogó hangon -, rendeljen valamit.

Erre az egész kávéház fölfigyel. Pincérek teremnek asztalánál, rangjához, súlyához, jelentőségéhez illően üdvözlik ezt a társadalmi kiválóságot, aki - mint halljuk — elnökigazgató.

A lány üres kávét rendel, föl nélkül, pohárban, s egy hajtásra kiissza, mint aki nagyon szomjas. Száját megtörli zsebkendőjével, aktatáskájából gyorsan kikap egy vonalazott füzetet, s eversharpjának hegyét a papírra helyezve, türelmesen, lesütött szemmel vár.

Sokáig kell várnia. Az elnökigazgató teljes reggelit eszik, kávét habbal, marhanyelvet, pirított kenyérszeletkéket, melyekre lekvárt ken, vajat és mézet. Időnként óvatosan megnyomja az eléje tett kis, takaros liliputi szódásüveg fogantyúját, gyöngyös vizet ereszt a poharába. Csemcsegve eszik, szürcsölve iszik. Rágyújt egy szivarra a pincér öngyújtójánál. Aztán füstfelhőkbe burkolózva így szól a leányhoz:- Dolgozunk.

Hangja oly erős, hogy elér a kávéház legtávolabbi zugába is. Diktál:- Tisztelt uram, sajnálattal értesítem, hogy kérvényét ezúttal nem vehettem figyelembe. Biztosítom, hogy a következő kinevezéskor lehetőség szerint előnyben fogom részesíteni. Őszinte híve.

A levél a kávéházban élénk föltűnést kelt. Mindenki feléje pillant. Tudomásul vesszük, hogy közéletünk egyik jelesét üdvözölhetjük körünkben, aki embereket emel és buktat. Többen felállnak, tátott szájjal merednek rá.

Ő tovább dolgozik. Szavait a titkárnő alázatos gyorsíróceruzája játszi könnyedséggel rögzíti meg, melyeket otthon majd lekopogtat több példányban, beborítékoz, fölbélyegez, s elküld ajánlottan:

75