Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Kávéház és más vendégterek
Pincér Réz-sárga alkony at on egy körúti kávéház lármás csendélete, tükrökkel, hamis csillárokkal, gipsz-rózsákkal és emberfejekkell Langyosat, föllel! Hordárt, a jobbsarokba! Szűrve, nélkül! Telefon, telefoni Jövök már! Itt az aszpirin! Öngyilkosjelöltek málnaszörpöt szopnak! Szalmaszálat hozzá, szalmaszálat! Az utolsó szalmaszálat! Gyorsan, mert betegnek lesz! Kutyanyelvet az íróknak! Irodalmi fölvágottat! És egy ötletet, egy ötletet! A pincér, akit régen ismerek, mint minden pincér, szintén ismerengem, mint mindenkit, akit egyetlenegyszer látott! Kapkodva beszélgetünk, amint elszalad asztalom mellett! Ötperces és félórás szünetekkel!- Tízéves korában azonban mi akart lenni, Dezső?- Pap. Elrohan. Ezen én öt percig merengek, kidülledt szemmel, mígkanalazgatom az aludttejemet. Atkiabálok hozzá. Miért pap?- A bencésekhez jártam.- Aztán?-Aztán egy vendéglős, aki velünk szemben lakott Kőszegen, a Fő téren, azt mondta apámnak, hogy majd odavesz maga mellé, vendéglőst csinál belőlem.- Hány éves?- Ötvenkilenc. A főpincér odaszól: „Micsoda ötvenkilenc?", és számolni akar.- Hány éve van a szakmánál?- Negyvenhat. A főpincér - számot hallván - ismét ránk tekint.- Hol szolgált?- Abbázia, Germánia, Français, New York, Palermo, Miramare, Japán. Mint egy globetrotter diadalmas állomásai.- Meddig van munkában?- Napi tizenegy óra.-Mennyit járhat kilométerekben?- Könnyű kiszámítani. Egy óra alatt sétálva megtehetünk öt kilométert.- Szóval ötvenöt kilométer naponta?- De én futok is. 68
