Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Kávéház és más vendégterek

A Baross kávéház 1930-as évek

MFI - MNM Történeti Fényképtár

„ Igen, a miénk volt egykor. ”

fenekén. Tíz év óta nem írtak itt se levelet, se semmit. Kutyanyelvük nincs? - kérdeztem. A kérdezett végigmér, nyilván azt hiszi, hogy ugratom, nem tudja, hogy mi az a kutyanyelv, nem tudja, hogy hajdan rizsmaszám állt a polcokon a hosszúkásra szeletelt kéziratpapír, a kávéház nyomtatott nevével, minden rendű és rangú költő ingyenes használatára. Vállat von, majd sértődötten megjegyzi, hogy csak marhanyelvvel szolgálhat.

Nézd, most a tulajdonoshoz megy, ki a pénztár előtt őrködik. Rólunk beszélnek. A kávés, jól öltözött fiatalember, csodálkozva pillant ránk. Talán az jár a fejében, hogy elmebetegek vagyunk, s telefonozni kellene a mentőknek.

Jó lesz cihelődni, pajtás.

{Pesti Hírlap, 1925. február 1.-//, 301-302. old.)

67