Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Kávéház és más vendégterek

Ez nem azt jelenti - mint a mai olvasó hiszi -, hogy pillanatnyi pénzzavarában nyolcvanötezer koronára volt szüksége, sem pedig azt, hogy nyolcvanöt koronára. A régi koldusok gazdagabbak voltak. Ok nyolcvanöt fillért kértek.

Első ízben átnyújtottam neki egy koronát. Szótlanul mellényzsebébe tette, a másik mellényzsebéből pedig kivett tizenöt fülért. Visszaadott, mint egy fizetőpincér. Majd köszönet és köszönés nélkül távozott. Ez volt a rendszere, melyhez könyörtelenül ragaszkodott.

Ismeretlen, örökké titokzatos kulcs szerint kivetette mindnyájunkra a magunk méltányos fejadóját, ő, a nyomor államfője, s nekünk meg kellett fizetnünk, ami dukált. De alamizsnát sohasem fogadott el.

Beszélni nem lehetett vele. Semmiféle kérdésre nem válaszolt. Mástól tudtam meg, hogy egykor, míg élt, könyveket írt, sok nyelvet beszélt. Néha gyakrabban jelentkezett, talán maga unalmasnak érezte kérését, ilyenkor így szólt:- Sechsundsechzig.

Hajnali fél négykor, reggel negyed nyolckor, délután háromkor egyformán feltűnt a kávéházban, mosdatlanul, dűltan, tébolytól lobogó szemekkel.-Trente-trois.

Számolt, összeadott, kivont, fizetett. Szabott árak. Pontos kiszolgálás. Régi, megbízható cég, s bizonyos üzleti ridegség is. Csak az idegen nyelv váltakozó használata volt az egyetlen bizalmaskodás, melyet megengedett, jelezve, hogy szellemi rokonokkal beszél, éreztetve velünk - és talán magával is -, hogy ki volt ő valaha.

Egyszer kora hajnalban bandukoltam hazafelé. Elhagyott budai utcán találkoztam vele.- Twenty-two.

Már csak huszonkét fillért kért. Úgy látszik, az általános jólétre való tekintettel leszállította alattvalói adóját. Gyönyörű idők jártak akkor. Kértem, magyarázza meg, milyen pénzügyi politikát folytat mostanában, de ő ezúttal sem mutatkozott hajlandónak részletesebb felvilágosításra. Végül váratlanul ezt kérdeztem tőle:- Ön író?

Rám meredt szótlanul. Aztán rekedt, mély torkában, mely eddig csak számokat hörgött, szesztől, régi cigarettafüsttől rozsdás hangszálai csikorogni kezdtek.- Igen - szólt és gondolkozott -, volt író vagyok.

(Pesti Hírlap, 1922. december 3. - II, 108-110. old.)

65