Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Kávéház és más vendégterek

két és a koldusokat s azokat az újságárusnőket is, kik egy köhögő és zöld arcú csecsemőt rejtegetnek a hónuk alatt, egy esti lap pólyájába bugyolálva. Költők, ne sóhajtsátok vissza ezt a cudar szegénységet. Hiszen bármennyire is simára nyírják és mértani formák közé kényszerítik a garabonciás földet előttünk, a halál és a vágy s az igazi romantika sohasem vész el.

Azt magában viseli az őrületek és rendszertelenségek hordozója, a kiszámíthatatlan és megfejthetetlen, az örök rejtélyes, az örök regényes: az ember.

{Pesti Napló, 1919. február 16. — F, 515-516. old.)

63