Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Kávéház és más vendégterek
Sötétség E gy hajdan népszerű pesti dal azt kérdezte tőlünk szemtelen magázással: Látta-e már Budapestet éjjel? Ha nem látta, akkor méltóz- tasson széttekinteni. Most ugyan nem sokat lát ön, de amit lát ön, az nagyon szokatlan. Sötétség gubbaszt a házakban. Feketeség körös-körül, a feketeségben pedig fekete emberek. Ok az éjszaka egykori királyai. Emelje meg tehát ön a kalapját, köszönjön előre ön e trónvesztett királyoknak, kik kénytelenek leszállni a kávéházi székről éjjel egy után és az utcákon csatangolni. Tulajdonképpen csak most vettük észre, hogy ez a város mindig kölcsön- fényben sütkérezett. Akárcsak a hold, mástól kapta a világot, egy idegen égitesttől, az éjszaka napjától, a kávéháztól. Most mint elszenesedett égitestek nyúlnak el az utcán az óriás feketekorongok, a tekeasztallal, a pénztárral, egy kilobbant élet zavaros nyomaival, s az éji vándorok beléje botlanak, megállnak üvegajtainál, kopognak rajta, akárcsak a fénybogarak a kialudt lámpán. A kocsmák vagy a mulatóhelyek bezárását nem érzi meg annyira a pesti ember, és ha a rendelet csak rájuk vonatkozna, nem is lenne min elmélkedni vagy sopánkodni. Mert ez a város sohase volt mulatós, borissza, mint Párizs, sörissza, mint Berlin: Budapest csak fennmaradós volt. Azért élt éjjel, mert nem tudott lefeküdni. Elindult hazafelé például este tízkor, és pont nyolc óra lett, mire hazakászolódott. Nem korhelykedett, csak halasztotta a hazamenetelt. Erre a célra szolgáltak a kávéházak. Minthogy nem tudott aludni, aggodalmasan kitolta a lefekvés idejét, addig pedig tépelő- dött az idegbajos ember kapkodásával, hol egyik kávéházba ment, hol a másikban kis imbiszt evett aszpirinnel, sötét kávét szódabikarbónával, két szivart három pohár vízzel. Gyenge akaratát beszédesen csábították a kávéházak. Minden száz lépés után le kellett ülnie, természetesen egy kávéházban. Levette a felöltőjét, egy asztalhoz ült, rendelt valamit, maga elé tétette két kedvenc költőjét, a telefonkönyvet meg a cím- és lakjegyzéket, és hogy lapozgatni kezdett e két nagy pesti klasszikusban, már könnyebben 58
