Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Kávéház és más vendégterek
Pesti mulató napfénynél A Dohány utcában lebontanak egy házat, melynek homlokán évekig egy latin istennő neve ékeskedett. A szépség és a szerelem istennőjéről, Venusról nevezték el ezt a házat és a szállót, ahol nem vidékről felérkezett fáradt öregurak szálltak meg, s a vendégek nem hetekre, napokra, de még csak órákra is ritkán vettek itt lakást. Futó és bujdosó vendégek voltak ezek, akik erősen szemre húzott kalappal osontak be az ajtón, és még sie- tőbb léptekkel jöttek ki a házból, melynek a szépséghez, a latin istennő márványvonalaihoz bizony édeskevés köze volt. Pesti hely volt ez, és bú- san-humorosan fityegett rajta ez a klasszikus név: Venus. Mostan lebontják, már csak a falai meredeznek a levegőbe, a por és a száradt vakolat selyemfinom permetege szitál rá, a kalapácscsengés közt pedig látni lehet a feldúlt belsejét, az egész ház keresztmetszetét. O, halálosan szomorú dolog nézni ezt a házat, pőrén, a szerelemnek ezt a kiérdemült népkonyháját, a vágy és a nyomor temetőjét, ahol olcsó szerelmet mértek, éhező gyógyszerészsegédek bújtak meg, és gyakran revolverdörrenések riasztották meg az ablakokon alvó éjszakát, és vér csurgott a padlóra fekete, sűrű sugárban. Mennyi titka volt ennek a háznak. Gyilkosok aludtak itt, az utolsó éjszakán, mielőtt a detektív lefülelte volna őket, hosszan és egészségesen aludtak egy decemberi éjszakán. Az az idill, ami a Ligetben vagy az Üllői úton kezdődött, itt végződött be, rendőri segédlettel. Masa- módlányok, színésznőkké előlépett cselédek, állás nélkül való bölcsészek, munkások voltak a vendégei, s vendégkönyve nem volt, a kútba dobták réges-régen. Nincs itt semmi kedves és megható, mint más mulatókban, a Montmartre és a Piccadilly helyein, az emlékek is iszonyúak és füllesztőek, ez a pesti ház csak sötét, szutykos és szegényes, ez a pesti mulató. 51
