Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Kávéház és más vendégterek
ívlámpa és mécs V alaki künn a tükörablakok előtt megkérdezte, mennyiért mennék be ebbe a kávéházba. Nyolc és tíz közt volt az idő, este, vasárnap. Bemegyek én ingyen is, kötelességből. A hivatásomnál fogva, nyakig kaucsukköpenybe bugyolálva, jártam már kolerás barakkban is. Csak nem sokkal rosszabb egy ilyen kávéház? Távolról csillogás, tükörfény és füst, közelről azonban a kép talán valamivel emberibb. Töprenkedtem, micsoda az oka annak, hogy ezek az okos és tisztes polgáremberek vasárnap este egymás hátán ülnek, puncsot isznak, és úgy kiabálnak, hogy a saját szavukat se értik. Zöld és piros italok állnak előttük. Nem hiszem, hogy jól mulatnak. A hőségnél és a megsavanyodott szivarfüstnél jobban fojt az ön tudatlanságuk, az, hogy nem tudják, miért vannak itt. Az egyik asztal hallgat. Egy szomorú családi kör ül ott, majdnem kisírt szemmel, és az ívlámpák fényébe, a márvány asztalon kiteregeti lelki szennyesét. Már egyetlen embernek sincs hely. A zaj ott kóvályog, magasan, a plafonon. Izgatott pincérek szökdösnek ide-oda, lázas szemmel, verejtékezve. A lárma elviselhetetlen. Még egyre ontja az ajtó az új vendégeket, akik élethalál-harcot vívnak egy-egy székért, családapák jönnek, apró kisleányok fehér ruhában, leeresztett hajjal, akik kíváncsian tekintget- nek ide-oda. Az asztalok egymást nézik. Úgy látszik, ezen mulatnak. Van egy asztal, mely mindenkire rávigyorog. Egy negyedóra szenzációja az, hogy észreveszik, ott a nagy tükör alatt ül egy nő, akinek tízezer koronás gyémántbuton villoga kipirosodott fülcimpájában. Közben minden elvész a káoszban. Az emberek kérdeznek, a kérdésre nem kapnak feleletet, hozzák a lapokat, meg se nézik, a kisleányok csokoládét majszolnak, az anyák haja belelóg a tartárszószba, a tányérok csörömpölnek, az infernális egyveleg búsan, nagyon búsan dong, az öntudatlanságig és a megbolondu- lásig. Ez a budapesti vasárnap este. Láttunk máshol is vasárnap estéket. Ott a családok ablakai fényesek voltak. Nálunk csak a kávéházak ablakai fényesek, a város sötét, az utcák 49
