Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Kávéház és más vendégterek

Groteszk

M

entem a kávéház tükrös éjjelébe,

százezer tükör közt s hirtelen megálltam. Hirtelen megálltam s ingadozva, félve a tükrös zűrzavarban észrevettem árnyam.

És egyszerre féltem a zavart gomolyban és egyszerre furcsán ferdült légbe minden.

Egypár lámpa lengett kancsal, gyenge színben.

S én már messze voltam, jaj de messze voltam.

Jaj de messze voltam. Messze éltemtül, pálmaligetemtől, ahol bú és hír nő.

S messze már mint álom, a ködön keresztül, oly magasan trónolt a kevély kaszírnő, mint Egyiptom álma, holt hercegkisasszony, a színes palackok csillagkoszorúján, úgy bámulta búsan búcsú-könnyes arcom, altatgatva búját a szelíd hajú lány.

Már nem tudtam állni, csak repülni, szállni és éreztem, éj van, aminő sosem volt.

Fönn a menny ívén is lámpa lángja, nem hold és bolyongtam, mint egy bujdosó királyfi, bujdosó királyfi, csendes éji herceg, aki minden kedves kincsét elvetette s mostan a szemére könnyek permeteznek és csak nézni tud már s bámul-bámul egyre.

41