Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)

Budapest felett az ég

M

ily messze van éntőlem már az ég.

Mily messze vannak már a csillagok, az Üllői út is mily végtelen.

Az elhagyott vasárnap-éjszakán izzó kohóként ég a klinika.

Zúgnak sötéten a kórházi fák.

A hosszú úton könny van és szemét.

Vér és szemét, csak bánat és szemét. Emlékeink lombja is szemét.

Cél nélkül itt egy ember mendegél.

Olyan az arca, mint a tükör, amelybe egyszer éjjel néztem én.

Próbál fütyülni, szája megvacog.

Előre néz, megáll, most visszanéz.

Egy vaskorlátra ráborulva sír.

1923

{Öl., 389-390. old.)

233