Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Alakok
Az orvos arcul üti őt, ahogy ez szokás. Először csak enyhe, püspöki pofont kap, de aztán nagyobbat. És aztán majdnem hatalmasat. Nem ébred. Égi trombiták szólnak, Szent Cecília hegedül. Hordágyon kiszállítják, a kórházban magához tér. Itt nagyon szégyenkezik. 7óra3perckor benyit egy úr, egészséges, piros arcú, ki arról panaszkodik, hogy a villamosról leszállva heves szívdobogást kapott, majdnem kiszakad az oldalbordája. A rendelőszobában kezelik. Nyolc órakor mégis öngyilkosság. Egy lány a Margit-hídról a Dunába vetette magát, háromszáz métert úszott fuldokolva a jeges vízben, és a Korvin térnél fogta ki a folyamőr. O már megadta az első segélyt. Feje tetejére állította az öngyilkost, kirázta belőle a vizet, amennyit lehetett, mint egy palackból. Már eszmélete is visszatért. Didereg, testén a vizes ruhával, ájult, rebengő [?] mozdulattal. Tizenhat éves, bájos úrilány. Mint egy ázott kis fecske. Mellette a folyamőr. Télikabátját ráterítette, hogy meg ne fázzék. Azt is tudja már, hogy Lidikének hívják. O mindent tud. Vidékről szökött föl szüleitől, tegnap egy rokonánál aludt, ma este pedig beugrott a hullámok közé. Lidikéhez közeledik az ápoló, a gépkocsis, hogy az autóba emelje. De a folyamőr nem engedi. Majd ő maga, majd ő. Átkarolja gyengéden, a kocsiba helyezi, ott pedig, miután mi is fölszálltunk, áll a lépcsőn, némán. Folyamőri télikabátját át akarjuk adni, hiszen mi hoztunk „víztáskát” is, melyben száraz, meleg ruhák vannak a vízbe hullottak bebugyolálására. De nem. Csak maradjon itt a télikabát. Holnap reggel úgyis bemegy a kórházba meglátogatni, akkor majd hazahozza. A folyamőr csinos, kedves fiú, hosszan nézi a leányt, már indul az autó, mikor még mindig itt bámul, s még egyszer utánaszól, halkan: Viszontlátásra, Lidiké. Az orvos a robogó kocsin előveszi a „víztáskából” az öngyilkosok egyenruháját, rátukmálja a kis hableányra, ki a folyamőr télikabátja alatt vacogva öltözködik, megindító szeméremmel. Még most a víz szagát árasztja, mint egy vízitündér. Kérdéseinkre nem felel. Csak sír, sír. Vizes arca még vizesebb lesz a könnyektől. A, meg kell halni. Miért? Azt nem mondhatom meg. Meghalni, meghalni. Mégis? Nem lehet azt elmondani. Szerelem? Dehogy, dehogy. Meghalni, meghalni. Szerelem? Szerelem? Nem, csak egy fiatalember. Szóval, nem is szerelem. Csak egy fiatalember, csak pletyka, csak egy barátnője azt híresztelte ott a vidéken, hogy meg akart szökni a szüleitől, azzal a bizonyos fiatalemberrel. Rettenetes, rettenetes. Inkább meghalni. Köhög, csúnyán, ugatva köhög, szegényke. Vizet és kétségbeesést köhög. Reggelre tüdőgyulladás lesz, negyvenfokos lázzal. Erről beszélgetünk 108
