Kosztolányi Dezső Pesten és Budán - Budapesti Negyed 61. (2008. ősz)
Alakok
Lassan-lassan bizonyos kis öröm nyílik nekik. Olyan kicsiny és halvány, mint egy poros mezei virág. Társadalmi életet kezdnek élni az egyenruhás kalauznék. Kéz a kézben sétálnak, pajtási meghittségben, mint a fiatal rekruták. Tartsunk össze, kalauznék. Szolgálat után habos kávét iszunk, vagy elmegyünk akárhová, és majd nagyon nagy borravalót adunk mi is, mint a többiek. Mert nincs nagyobb öröm a szegény ember számára, mint nagyon nagy borravalót adni. Mellettük ballag egy tízéves fiúcska, a pályavigyázó, zászlócskával, lámpával. Az is pirossal szegett fekete kalauzegyenruhát visel. Hasonmása az apjának. Most már tudom, hogy ezek a nők szülik a leendő kalauzokat. Vannak kalauzdinasztiák. A kisfiúk is kalauzegyenruhát kapnak, mely, mint a bibliai szőttes köntöske, velük együtt nő, és mire felserdülnek, nagy kalauzok lesznek, mire megzúzmarásodik a hajuk, a fejlődés és a faji kiválasztódás törvénye szerint, komoly és illedelmes ellenőrök lesznek, akik kedvesen tisztelegnek az utazóközönségnek. Anyjuk már most is Hiedelemre, jómodorra, szerénységre oktatja őket. Mondd meg, kis fiam, szakaszjegy vagy szakaszátszálló? Hazamenet pedig halkan beszélnek a kalauznék. Nem arról, miről molett babaasszonyok, akik a villamosban meg nem értetten maguk elé merednek, hogy lovagjuk másnap a kishirdetések közt ezen a már nem szokatlan úton ismeretségüket, természetesen tisztességes ismeretségüket keresse, az új sajtótörvény szerint. Problémákat adnak fel egymásnak a kalauznék, furfangos, agyafúrt, fogós szakkérdéseket, mint a sakkozók és a kártyások. Mondd meg, kedves kartársnő, mit tennél ekkor és akkor? Ha például a szakaszjegy helyett meg nem bocsátható hebehurgyasággal szakaszátszállót adnál. Olyan szürkék és szentek, mint a por. Nincs bennük semmi nőiesség. Az, amit mi nőiességnek nevezünk, csak egy kis osztály önzése és fényűzése. Ezek a nők dolgoznak. Mosolyogni nem érnek rá. Nem is különös, hogy a fejükön ellenzős sapka van. Az arcuk majdnem férfiarc. Azon sem csodálkozom, hogy mikor találkoznak egymással, keményen és férfiasán szalutálnak. (A Hét, 1915. április 25. - F, 145-147. old.) 103
