Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában

megközelítés az ortodoxia kevéssé differenciált szemléletét eredményezi, holott fragmentait ismereteink alapján sem igazolható a hagyományhű csoportok egyértelmű - a befogadó nemzettől eltérő - kulturális és nemzeti homogenitása. Jóllehet a zsidó ortodoxiáról kialakított képben nem nehéz felfedezni a konkurens neológ vallási irányzat által a múlt században megfogalmazott kliséket, a hazai történetírás eddig kevés figyelmet szentelt annak, hogy a jelenségről lefejtse azokat a negatív értékeléseket, amelyeket a neológia saját önmeghatározása kialakításakor, az ortodoxokkal való konfrontáció jegyében teremtett meg. Azonban nemcsak a zsidó modernizáció narratívájába nem illeszkedő ortodoxiáról rendelkezünk töredékes és egyoldalú ismeretekkel, de hasonlóan elnagyolt kép él a neológ zsidóságról, amely a fenti értelmezési keretben a magyarosodás, a beilleszkedés, a liberális elvárások teljesítője. A neológ zsidóság meghatározásának és vizsgálatának nehézségei éppen abból adódnak, hogy ezen vallási-kulturális irányzat követői valóban nagyobb hajlandóságot mutattak a befogadó politikai-társadalmi közeg feltételeinek teljesítésére, eközben azonban beleütköztek az önfeladás vagy önmegtartás, illetve az elfogadás vagy elutasítás dilemmáiba. Az önfeladás-önmegtartás problémája azzal összefüggésben alakult ki, hogy a felvilágosodás és a liberális koncepció elvetette ugyan a zsidóság keresztény-teológiai meghatározását,

6 s a természetjogi érvelés megteremtette a középkori tűrt állapot felszámolásának és az egyenlő polgári jogok elnyerésének elméleti alapját. Azonban sem a liberalizmus elmélete, sem a polgárosodás gyakorlata nem fogadta el a tradícióra épülő közösségek fennmaradását, és súlyos feltételeket szabott, amelyek a népi közösség felszámolását, a vallás felekezetté redukálását, s a magánéletbe való száműzését célozták.

7 Mivel a zsidó vallás népvallás, a zsidó tradíció teljes rendszer, amelynek immanens irányultsága is biztosította továbbélését az előző évezredekben, a fenti feltételek következetes teljesítése a tradicionális zsidóság felszámolódását eredményezhette. Míg a hagyomány védelmében fellépő ortodoxia egyszerűen teljesíthetetlennek ítélte és elutasította a liberális elvárásokat, a fenti dilemma azokat érintette, akik eltávolodtak a tradíció által szegregált közösségektől, s ezáltal nagyobb hajlandóságot mutattak az említett feltételek elfogadására. Ezek a csoportok a 19. században Európa szerte a zsidó vallás reformjának igényével léptek fel, s bár körükben a zsidóság szerepének laikus szempontok alapján történő újraértékelése is megindult, a hagyomány átalakítása során maguk is beleütköztek az önfeladás-önmegtartás vallási síkon jelentkező problémáiba. Mindez világosan megmutatkozik e Ruether, Rosemary R.: Az antiszemitizmus teológiai gyökerei. In: Kovács András (szerk.): A modern antiszemitizmus. Budapest, Új Mandátum, 1999. 96-116. old. 7 A felvilágosodás ellentmondásos viszonyát Voltaire nézetein keresztül elemzi Katz, Jakov: Az előítélettől a tömeggyilkosságig. Budapest, Osiris, 2001. 39-76. old.