Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - ÁCS GÁBOR: Kiss József irodalmi indulása

vágy azonban csak a képzelt lelki halálra vonatkozik. Miután így szólítja meg a lány­kát: „Az én utam már lefelé vezet. / Bukór elhagyni emberi erény, / Miért csüggenél te az álmok emberén?"; a lelki halált a fizi­kai halál víziójával erősítheti, ahol az ilyen kedélyváltozások valóságos szakadékok, melyek minduntalan csupán egyfajta, el­múlás jelentésű metaforába torkollanak, s azért éppen abba, mert a megszólított sze­relmes, aki maga az eleven, éltető való, nem tudja megállítani ezeket a zuhanáso­kat. A költő a múzsákat elengedi felesége kedvéért (Téli estén 29 ), de már attól fél (Ne­héz órában 30 ), mi lesz, ha ez az igézet eltű­nik, hiszen a múzsa már elment, talán nem is tér vissza. Láthatjuk ezt a kérdésre ka­pott válaszból is: „Tied az élet, a tavasz, a vág)"! / Enyém az álom s az is cserbe^ hág)". / Ma elvisz, hol a tavasz csókja hull, / S hol­31 nap tán már alszom álmatlanul!" Annak ellenére, hog)" maguk a metafora képi alkotói, jelzői és tárgyszavai az élethez s a lét nagyszerű, irányíthatatlan szenvedé­lyeihez köthető alakzatokból állnak (élet, tavasz, vágy, álom, csók, holnap), melyekből az első három a szerelmes társ sajátja, lényegi­sége, tulajdona, így a körülvevő világ teli van megtartó erővel, ám az igék, amelyek mindenféle állapot bekövetkeztét és meg­haladását jelenthetik, kifelé mutatnak eb­ből az egymásra utaló és ható együttesből (elvisz, hull, alszom), mondhatni azzal ellen­tétesek, általuk a jelzők és az objektumok jelentése dekonstruálódik. Az egész meta­fora, mely magában rexruálisan nem bezárt és létellenes, mégis egy olyan valóra mutat, olyan jelentést hordoz, mely egyelőre nem létezik (hiszen jövő idejű), így láthatatlan, de mégis megadja a többféle olvasat lehe­m À * 32 tőségét. Az álmatlanság jelentése éber­ség, az éberen alvás valójában féléberséget jelent, amikor valaki szendereg és mindun­talan felriad, de az álmatlanság leginkább azt jelenti, hog)" valaki nem tud elaludni, vagyis az álom így is elkerüli (a szemét), te­hát nem álmodik, mondván: az élettel teli való visszatartja ettől, eltántorítja, hogy igazán aludjon és ezáltal álmodjon. Az ál­mok embere számára tehát a valóság bár­mennyire szeretettel teli is, csupán csüggő béklyó, vagyis lefelé vezető út, így a költői kedély lezuhan, átesik egy másik lehetsé­ges jelenlétbe. Ugyanis aki alszik, az már nincs ébren. S ha valaki mélyen alszik, te­heti álom nélkül is. Kiss József gyermekko­rában hallott vallási magyarázatai szerint az alvás egy kicsit mindig olyan, mintha az A költőt felesége buzdítja, hogy törődjön inkább vele, s a befejezésben a költő arról tudósít, hogy hitvese nem igéző múzsája alkotókedvének: ,., Mit van mit tennem? - Múzsám kereket olda, És feleségem összevesz velem: Múzsámmal majd csak holnap állok szóba, De nőmet még ma kiengesztelem. Téli Estén. In: KJK, 10. old. Esengő, szelid pillantásod Megbontá álmom s eszemet: Tehetsz te róla, hogy másképpen Tán pillanatod sem lehet?... És egyre tart még az igézet, De nyitja, ah már nem titok! Én istenem! mi lesz belőlünk, Ha e varázs majd tűnni fog!... Nehéz órában. In: KJK, 15. old. 31 Ábránd. In: KJK, 171. old. 32 Álmatlan, mn. 1 ) aludni nem képes; álmatlan beteg; 2) alvás nélkül töltött; be sok álmatlan éjjelen virrasztottál velem (Csokonai) Innen: álmatlanul, álmatlanság. Ld. Ballagi Mór. A Magyar nyelv teljes szótára. Budapest, 1873. 29. old.

Next

/
Thumbnails
Contents