Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - ÁCS GÁBOR: Kiss József irodalmi indulása
ember meghalna, és az első imát reggel azért kell elmondani, mert a Teremtő visszaadta az ébredő lelkét, amikor kinyitja a szemét. Az „alvó", „alszik" azonban a végső nyughelyén pihenő ember tapintatos, kegyeletteljes körülírása is, amikor az sírhelyén fekszik, nem ébred fel és nem álmodik. 33 Mindenesetre ez a kettős olvasati lehetőség 34 lehetetlenné teszi, hogy a metafora láthatatlan, szemiológiai érrelemben felfogott jelentéskomponense arra mutasson, hog)- a költő számára a múzsa rávozása, az álmok hiánya átmeneti is lehessen (lehet, hog)- a költészet talán nem is tér vissza, hiszen ha másnap jön, megelőzi egy éjszaka, az álmatlan alvás ki tudja mily hosszan húzódó időszaka). A költő számára, mivel költészetét nem erősíti, házassága nem nyújt semmit, romokban hever. Annyi azonban bizonyos, hogy házasságának korai szakaszát kedélyváltozások és borongós lelkiállapotok súlyosbították, amiről sokkal kifejezettebb formában olvashatunk az ebből az időből származó Regény versciklusának darabjaiban {Egy pillanat, Magány, Nehéz órában). Mintha még össze nem forrott lelkiségük, költészethez való eltérő viszonyuk beárnyékolná kettejük kapcsolatát. 35 E darabok hagyományos értelmezése, melyek nem a metafoták költői, retorikai szerepére vonatkoznak, a legtöbb esetben ezt sugallják, 36 még akkor is, ha tudjuk, hogy versben jelentkező világot a metaforák tropikus törvényei mozgatják, Álmatlan álom, bontsd ki fátylad / S boritsd reám mint szemfedőt! Ld. Sóhaj. In: Kiss József Összes költeményei. Budapest, 1922. 99. Old. Nem borul el lelked túlvilági álma, Mikor onnan felül ezt a fejfát látja? Fejed alá tenni / Szent földet mint párnát, S két kis cserepecskét / Szemedre, hogy álmát Göröngyök ne bántsák. Ld. Közös fejfa. In: Kiss 1876. 99-100. old. Magán a teljes életművön kell végigkísérni a dicsőség és álom metaforarendszerének kialakulását, melynek során akár a halál képes beszédéből a költészetbe fordul retorikailag e dichotómikus kiterjedésű alakzat. Messzire vezetne annak tárgyalása, hogy ezek szerint a halott, „örök álmát alvó ember" számára maga az élők valósága a „túlvilági álom". De Man a grammatika és retorika közti különbség érzékeltetésére (Yeats: Among School Children) megjegyzi: „A grammatika lehetővé teszi számunkra a kérdés feltevését, de a mondat, melynek segítségével kérdezzük, esetleg tagadhatja magát a kérdés lehetőségét is." De Man, Paul: Szemiológia és retorika. In: Bacsó Béla (szerk.): Szöveg és interpretáció. Budapest, 1991. 117. old. Az álomtalanul és álmatlanul alakok viszonya hasonlóképpen működik egy állapot leírására, melynek elképzelése, szörnyű valósággá vizionálása lehetséges, de maga a kifejezés, amellyel ábrázoljuk, a helyzet létrejöttének lehetőségét is tagadja. 35 De mikor a gondolatnak szárnyán Messze szállok - te nem jöhetsz velem, S a csodákat, miket lelkem látott, Tenéked hasztalan mesélgetem. Mosolyodban nem lelek üdülést, és szivem, lelkem olyan csüggeteg: Tán a csillagokban volt megírva, Hogy én örökké egyedül legyek! Ld. Magány. In: Of, 13. old. 36 Ilyen értelemben erre hívja fel a figyelmet Rubinyi Mózes: „Már a Regény-ciklus e darabjában [Magány] benne van az értetlenség kínja: hősnője nem tud vele szállni a gondolatnak szárnyán s ezért mosolyában nem lel enyhülést, sivár jövő vár rája, örökké egyedül lesz. Ld. Rubinyi: /'. m. 52. old. Ugyanerre jut Glatz Károly is: „De hogy életükben nincs összhang, azt a költő a magány órájában látja a legjobban [...] fáj, hogy egyedül marad, hogy végre egy nehéz órában leszámoljon az ígérettel, mi őt hozzá fűzi." Glatz: /'. m. 149. old.
