Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában

19. századi hazai polgárosodás együtt járt a zsidóság jogi-társadalmi befogadásával, amit a zsidó népesség a gazdasági modernizációval, a magyarosodással és a nemzeti identitás elemeinek átvételével honorált. Ennek megfelelően szokás ezt az időszakot az asszimiláció és a kettős identitás korának, a magyarosodás, a zsidó modernizáció évtizedeinek tekinteni, amelynek során a zsidóság jelentős része teljesítette a reformkorban felajánlott „asszimilációs társadalmi szerződést". A befogadás-beilleszkedés párhuzamát feltételező és alátámasztani kívánó értelmezések azonban több szempontból is egyoldalú és hiányos narratívat eredményeznek. A fenti elméleti kiindulópont ugyanis nagyban leszűkítheti a lehetséges történeti diskurzus határait, amelynek következtében könnyen mellőzhetők a zsidó polgárosodás konfliktusai és ellentmondásai. Ebben az értelmezési keretben csak marginális jelenségként, a befogadó korszak átmeneti anomáliájaként jeleníthető meg Tiszaeszlár és a többségi társadalom kirekesztő reakcióit tükröző antiszemita mozgalom,

4 s ugyancsak leegyszerűsítve helyezhető el benne a hazai zsidóság belső történetét meghatározó neológ-ortodox ellentét. Ez utóbbi téma kapcsán a fenti diskurzus szűkítő tematizálása jól megmutatkozik abban, hogy a gyorsan magyarosodó és modernizálódó neológiával ellentétben a hazai zsidóság mintegy felére becsült ortodoxia máig nem kapott kellő figyelmet,

5 illetve masszív fennmaradása legfeljebb anakronizmusként, az asszimiláció deficitjeként, semmint a liberális doktrína sok vonatkozásban teljesíthetetlen elvárásaira adott adekvát válaszként értelmeződik. E 3 A szociológia által ihletett fogalmat Karády Viktor vezette be a kilencvenes években. Uő: Egyenlőtlen elmagyarosodás, avagy hogyan vált Magyarország magyar nyelvű országgá? In: Századvég, 1990. 2. sz. 5-36. old. Munkái sokoldalúan elemzik az ún. asszimilációs paradigma érvényesülését: Uő: Zsidóság, modernizáció, polgárosodás. Budapest, Cserépfalvi, 1997; Uő: Zsidóság és társadalmi egyenlőtlenségek 1867-1945. Budapest, Replika Kör, 2000; Uő: Önazonosítás, sorsválasztás. A zsidó csoportazonosság történelmi alakváltozásai Magyarországon. Budapest, Új Mandátum, 2001. 4 Bizonyára nem véletlen az, hogy a politikatörténet-írás az utóbbi évtizedekben elhanyagolta a témát, s a hazai vérvádról és Istóczy mozgalmáról az 1980-as évek óta nem született újabb feldolgozás. (Kubinszky Judit: Politikai antiszemitizmus Magyarországon 1875-1890. Budapest, Kossuth Kiadó, 1976; Fischer, Rolf: Entwicklungstufen des Antisemitismus in Ungarn 1876-1939. München, R. Oldenbourg Verlag, 1988.) Legújabban a társadalomtörténet nézőpontjából közelít a témához Kövér György: Performációk I. „Zsidó társadalom" Tiszaeszláron a nagy per előestéjén. In: Korall, 2004. szeptember. 5-42. old.; Uő: Performációk II. „Nemesi társadalom Tiszaeszláron a jobbágyfelszabadítás után". In: Korall, 2007. május. 110-150. old. 5 Ezen adósság törlesztéséhez járult hozzá Karády Viktor: Ecsetvonások a budapesti ortodoxiáról. In: Uő: Zsidóság és társadalmi egyenlőtlenségek, /'. M. 41-57, old., továbbá Katz, Jakov: Végzetes szakadás. Az ortodoxia kiválása a zsidó hitközségekből Magyarországon és Németországban. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó, 1999; illetve Pietsch, Walter: Reform és ortodoxia. A magyar zsidóság belépése a modern világba. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó, 1999, valamint Silber, Michael K.: The Emergence of Ultra-Orthodoxy: The Invention of a Tradition. In: Wertheimer, Jack (ed.): 77je Uses of Tradition, Jewish Continuity in the Modern Era. New York and Jerusalem, The Jewish Theological Seminary of America, 1992. 23-84. old.