Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában

dóság belső konfliktusainak ismeretében nem tekinthető véletlennek, hogy a különböző vallási irányzatok rövid időre megvalósult összefogását csak eg)- olyan politikus értelmiség valósíthatta meg, amely nem kötődött szorosan a vallási irányzatokhoz. Az Egyen/őség köre arra törekedett, hog)' kikeni lje a vallási ellentétekből eredő csapdákat, ugyanakkor megfelelően energikusnak mutatkozott ahhoz, hog)' figyelmen kívül hagyja az idősebb generáció korábban rögzült félelmeit. A Vázsonyi Vilmos és Szabolcsi Miksa vezette fiatalok mindössze egy sajtóorgánum segítségével, a fennálló felekezeti intézményekkel szemben kezdtek a mozgalom szervezésébe, amiért Wahrmann Mórtól, a Pesti Hitközség nag)' tekintélyű elnökétől kiérdemelték a „mezítlábasok kis csoportja"

140 nem éppen hízelgő minősítést, amelyre azonban Szabolcsi Miksa két évtized múlva így emlékezett: „Ahhoz a munkához, amelyet az Egyenlőség végzett, arra a generációra volt szükség, mely már szabadon, az emancipáció után született, telve önérzettel, tettvággyal és telve mélységes fájdalommal, hogy felekezetének egyenjogúságát kivívni még mindig nem sikerült. Az öregek még látták a teljes jogtalanság szomorú napjait és így nyugodtabban tűrték az egyenlő jog fogyatékosságait. Mi türelmetlenebbek voltunk. Nem féltünk ellenségünktől és büszkén elhárítottuk »barataink« bántó vállveregetését. így talált minket 1891 vége, amikor [...] megcsináltuk az ifjú gárda összeesküvését."

1

'

11 Az emlékezet a recepcióért indított országos mozgalmat az Egyenlőség működésének is meghatározó fejezetévé avatta. Ezt támasztják alá a lap negyed százados jubileuma alkalmából született visszaemlékezések, amelyek többsége az esemény jelentőségét abban látta, hogy kiemelte a felekezetet az 1880-as évek antiszemita hadjárata által keltett „letargiából".

142 Túlzásnak ítéljük azonban azokat az értékeléseket, amelyek Vázsonyiékat egyenesen a recepció „megcsinálóiként" emlegetik, hiszen a fellépés önmagában nem járhatott volna sikerrel, ha a hazai közélet szereplőiben nem lett volna megfelelő fogadókészség. A szervezők taktikai érzéke éppen abban mutatkozott meg, hog)' akkor mozgósították a hitközségeket, amikor az állam és az egyház szétválasztása, a vallás- és lelkiismereti szabadság megteremtése érdekében indult egyházpolitikai Jews of East Central Europe between the World Wars. Bloomington, Indiana University Press, 1983.107. old., valamint Uő: On the Modem Politics. New York, Oxford University Press, 1993.) Oroszországgal, Romániával, a balti államokkal, a lengyel vagy a cseh területekkel ellentétben eltekintve a századfordulón jelentkező cionizmus szerény hazai kísérleteitől - Magyarországon nem jöttek létre autonóm zsidó érdekeket képviselő pártok és politikai szervezetek, A recepció mozgalma ebben a vonatkozásban is érdekes kísérlet, amennyiben a vallási autonómia formájában zsidó programot képviselt. Annak vizsgálata azonban, miért nem gyökerezett meg a hazai közéletben a felekezeti politizálás e formája, jelen tanulmányunknak nem tárgya. mo Szabolcsi Lajos:/, m. 58. old. Wahrmann Mór 1892-ben elhunyt, így nem érhette meg a recepciót. 141 Vázsonyi Vilmos: Emlékek és tanulságok. In: Egyenlőség (Jubileumi szám, 1886-1911), 1911, június 1. 2-3. old. 142 Egyenlőség (Jubileumi szám, 1886-1911), 1911, június 1,