Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában

A választási küzdelmek mérlege A recepcióért indított mozgalomhoz csatlakozó hitközségek vallási összetétele mégis azt mutatja, hogy a viták ellenére az Egyen/őségköré tömörült fiatal íróknak az 1868-as egyetemes gyűlés óta először sikerült a neológia és az ortodoxia ellentéteit áthidaló, közös fellépésre késztetni a felekezet egymással küzdő irányzatait. Az összefogás csak eg)-olyan program jegyében valósulhatott meg, amelyet mindhárom irányzat magáénak vallhatott, s amelynek várható hozadéka nagyobbnak ígérkezett, mint az előrelátható veszteség. A zsidó vallás bevetté nyilvánításának hatására a zsidóság vesztesége a vegyes házasságok és kikeresztelkedés engedélyezése révén állhatott elő, míg a recepció hozadéka a jogi befogadás lezárulásából és a törvény előtti egyenlőség teljessé válásából várható előnyökben mutatkozott meg. A zsidó hitközségek számottevő részének a recepció programja mögötti felsotakozása azt jelezte, hogy a jogi-társadalmi befogadáshoz fűzött remények erősebbnek bizonyultak azoknál a félelmeknél, amelyeket a zsidó vallási közösség esetleges zsugorodása kelthetett. A mozgalom eredményeit a választási adatok tükrében szemlélve elmondhatjuk, hogy a taktikai megosztottság, illetve az irányításban való mellőzöttség ellenére a vidéki zsidóság fellépése számottevő sikert ért el. Az 1892. február 20-án megnyílt országgyűlés 413 fős képviselőházába összesen 80 olyan képviselő jutott be, aki ígéretet tett a zsidó vallási egyenlőség támogatására - 49 képviselő a Szabadelvű Párt, 14 a Nemzeti Párt, 14 a Függetlenségi és 48-as Párt, 3 fő a 48-as Párt tagja volt.

136 A törvényhozásban a recepció táborát erősítette további 10 izraelita képviselő, közülük 7 fő a recepciós mozgalom végrehajtó bizottságának is tagja volt."" A törvényhozás eg)- részének megnyerését Vázsonyi kimondottan a vidéki zsidóság sikereként értékelte: „A vidék tudatában voir annak, hogy a választások kellő felhasználása a mozgalom sikerének legfőbb tényezője. És míg a végrehajtó bizottság nem akarta összességében megkérdezni a pártokat, a vidék, amennyire hatalmában állt, reparálta az elkövetett hibát és megkérdezte egyénenként a jelölteket."

138 Úgy véljük, a vallási egyenlőség elnyeréséért indított mozgalom történeti érréke legfőképpen abban rejlik, hog)- szervezői a felekezet vezetésének politikai kultúrájától idegen eszközökkel élve, a működő hitközségi intézményhálózatot is felhasználva a zsidóságot mint közösséget tették a választási küzdelmek szereplőjévé, s ezáltal a hazai közéletben elsőként vállaltak fel nyíltan 139 autonóm zsidó felekezeti célokat. A zsi136 Bizonyságul és emlékeztetőül. In: Egyenlőség, 1892. május 20. 5. old. Vö. Szabolcsi Lajos: /. m., 57. old. 137 Sturm Albert (szerk.): Országgyűlési Almanach 1892-1897, Budapest, 1892, valamint A képviselőház zsidó tagjai. In: Egyenlőség, 1892. június 10. Melléklet, 1-3. old. 138 Vázsonyi Vilmos: A szabadság útján. In: Egyenlőség, 1892. április 8. 3. Old. 139 Ezra Mendelsohn, a kelet-európai összehasonlító zsidó történet szakértője szerint a térség államai közül Magyarországon alakultak ki legkevésbé annak feltételei, hogy a zsidóság önálló politikai tényezőként lépjen fel. (Mendelsohn, Ezra: The