Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában

A végrehajtó bizottság és az Egyenlőség törekvései ellenére azonban az ortodox vezetés gyanakodva szemlélte a mozgalmat. A konzervatívok - amint említettük - a szakadás óta a „két vallás" tételével védekeztek a neológok egységtörekvéseivel szemben, s minden közös fellépéstől elhatárolódtak. Ezért hetilapjuk, a Zsidó Híradó kezdetben elismeréssel szólt Vázsonyi javaslatáról, miszerint fogadják el a két irányzat egymás mellett élését, s az egységes szervezet erőltetése helyett kizárólag a felekezeti egyenjogúság kivívására törekedjenek. A lap azonban úgy vélte, Vázsonyi jó szándékú elgondolása a pesti gyűlés után háttérbe szorult, s a végrehajtó bizottság megalakulásával azok az erők kerültek előtérbe, amelyek a recepció ürügyén a felekezet „unifikálására" törekedtek. Az a tény, hogy a végrehajtó bizottság az ortodoxhitközségeket is be akarta vonni a mozgalomba, felfedte a mozgalom valódi célját, ami nem más, mint az irányzat autonómiájának felszámolása. A lap egyenesen a „zsidótlanság pánjudaizmusáról" beszélt, sérelmezve azt, hog)- a mozgalom vezetői nem vallásos zsidók, ezért elvitatta tőlük a jogot arra, hog)- a zsidó vallás védelmezőiként lépjenek fel.

132 Az Ortodox Közvetítő Bizottság 1892 tavaszán körleveler bocsátott ki, amely amellett, hog)- kifejtette félelmeit a neológok állítólagos beolvasztó céljaival szemben, a recepcióval szemben is érveket fogalmazott meg, s legfőképpen a keresztényekkel való házasságkötésben rejlő veszélyekre hívta fel a figyelmet.

133 A konzervatív vezetők nem tudták ugyan megakadályozni több ortodox hitközség bekapcsolódását, mégis hozzájárultak ahhoz, hog)' a közösségek eg)- része halogatta a fellépést, illetve bizonytalannak mutatkozott abban, milyen formát válasszon a csatlakozáshoz. A bizonytalankodás különösen a kisebb közösségek jellemezte, amelyek eg)' része a nagyobb hitközségek döntésétől tette függővé magatartását. így cselekedett többek között Balassagyarmat közössége, amelynek képviselőtestülete először úgy határozott, hog)- nem csarlakozik az országos mozgalomhoz, hanem külön fogja kérni az országgyűléstől „a teljes vallásszabadság behozatalát". A hitközségi tagok eg)' része azonban a döntésben az ügy „elejtését" látta, ezért népgyűlésen mondta ki a budapestiek támogatását.

134 Ugyancsak a bizonytalanság mutatkozott meg a Zemplén megyei Varannó gyülekezete magatartásában: a közösség elöljárói üdvözölték az országos mozgalmat, de elutasították azt, hog)- határozatban mondják ki a részvételt.

135 131 Vázsonyi Vilmos: Akadályok. In: Egyenlőség, 1892. február 12. 3. old., valamint A zsidó vallás egyenjogúsítása tárgyában kiküldött bízottság. In: Egyenlőség, 1892. február 26. 4-5. old. 132 Viador: Reczepczió? In: Zsidó Híradó, 1892. január 14.1-3. old.; Gábel Jakab: Lóláb. In: Zsidó Híradó, 1892. január 21.1-4. old.; Franki Adolf: Pánjudaizmus. Uo. 4-6. old. 133 Szabolcsi Miksa: Az orthodox körlevél. In: Egyenlőség, 1892, március 25.1-3. old., Szabolcsi Miksa; Az orthodox körlevél II. In: Egyenlőség, 1892. április 1.1-4. old. 134 A vidék és a recepció. In: Egyenlőség, 1892. február 12. 6. old. 135 A vidék és a recepció. In: Egyenlőség, 1892. február 19. 6.