Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában

gek irányító szerve, az Izraeliták Országos Irodája közötti nézeteltéréseket. Jóllehet az Országos Iroda tagjai közül többen helyet foglaltak a mozgalom végrehajtó bizottságában, a szervezet mégis sérelmezte, hogy az Egyenlőség munkatársai indítottak kampányt egy olyan cél érdekében, amelyért az iroda vezetői állítólag évtizedek óta 1 28 munkálkodtak. Schweiger Márton és Mezey Ferenc az irodához közelálló Magyar Zsidó Szemlében jelentették meg cikkeiket, amelyek a kongresszusi hitközségek elnökeinek és az Országos Iroda vezetőinek a felekezeti önrendelkezés érdekében tett 129 korábbi erőfeszítéseit mutatták be. Mezey kritikával illette a Vázsonyiék által készített kérvénytervezet szövegét, mindenekelőtt hangnemét és a kérdés történetében való tájékozatlanságot kifogásolta. Úgy vélte, az Egyenlőség mozgalmának eredménye mindössze „a feltámadt érdeklődésben és a választások zajában tett politikai nyilatkozatok kinyerésében áll". Mindketten kétségbe vonták a végrehajtó bizottság kompetenciáját, azt hangsúlyozva, hogy egyedül a kongresszusi zsidóság községkerületeinek képviselői jogosultak arra, hogy fellépjenek a felekezet egyenjogúsításáért az országgyűlés előtt. E vélemények ismeretében bizonyára nem tekinthető véletlennek, hogy az iroda a mozgalom megindulásával egyidőben kezdeményezte a kongresszusi hitközségek községkerületeinek újbóli megalakítását. 1892 tavaszán ugyancsak komoly viták alakultak ki az ortodoxia vezetőivel. Az Egyenlőség munkatársai kezdettől figyelmet fordítottak a konzervatív zsidóság megnyerésére, s érintkezésbe léptek a fővárosi ortodoxia vezetőivel, akiket arról igyekeztek meggyőzni, hogy a mozgalom nem fenyegeti a hitközségek autonómiáját. Ezt alátámasztandó, hangsúlyozták, hogy a mozgalom vezetői nem tartoznak a kongresszu- si hitközségeket irányító Országos Iroda környezetéhez, ahonnan az elmúlt években az ortodoxok által elutasított egységtörekvések kiindultak. Az Egyenlőség később is igyekezett elhatárolódni az Országos Irodától, s ez különösen szükségessé vált akkor, amikor az iroda megfogalmazta a községkerületek újbóli megalakításának tervét, s ezzel azt a látszatot keltette, bog)" átveszi a moz* 130 galom itányítását. A végrehajtó bizottság a konzervatív vezetés megnyugtatására törekedett, ezért többször deklarálta, hogy egyedüli feladatának a zsidó felekezet egyenjogúságának előkészítését tekinti, s nem szándékozik fellépni az ortodox autonómia ellen, hiszen „furcsa dolog lenne, a vallásszabadság lobogója alatt haladva, erőszakkal terelni össze az ortodoxiát a zsidó) 131 ság másik részével" - vélekedett Vázsonyi Vilmos. 128 Az Egyenlőség kezdettől kritikával illette az irodát tétlensége és működésképtelensége miatt. Ld. Zsidó Irodák. In: Egyenlőség, 1884. október 26. 7. old., továbbá Az izr. központi iroda. In: Egyenlőség, 1884. december 28.1-3. old. 129 Dr. Mezey Ferenc: Felekezeti mozgalmak. In: Magyar Zsidó Szemle, 1892. 92-112. old.; Uő: Remények. Uo. 1-4. old., valamint Schweiger Márton: Községkerületek megalakulása. Uo. 73-91. old. 130 Vázsonyi Vilmos: Akadályok. In: Egyenlőség, 1892. március 4. 2. old. Az Országos Iroda közreműködésének veszélyeire mutatott rá Sturm Albert: A magyar zsidók tömörülése. In: Egyenlőség, 1892. február 12.1-2. old.