Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában
a választásokban rejlő lehetőségeket a következőképpen összegezte: „Előttünk állanak az országos választások. Minden jel arra mutat, hogy a pártok nagy és heves mérkőzéste készülnek. Az élhetetlenség netovábbja volna, ha a zsidóság e helyzetet fel nem használná. [...] Egyenlő jogunkat követelnünk kell még a választások előtt és bármi legyen fellépésünk eredménye, csak olyan képviselőre adjuk szavazatunkat, aki egyenjogúságunkat programjába felveszi. Aki másra szavaz, az saját • - > „79 gyalázatát szavazza meg. Az Egyenlőség a következő hetekben felszólította a zsidó polgárokat, csak olyan képvisclőkte adják szavazataikat, akik tá80 mogatják a vallás egyenjogúsítását. Arra buzdította a hitközségek képviselőit, hogy a támogatás elnyerése érdekében keressék fel a jelölteket, és személyesen győződjenek meg arról, miként viszonyulnak a zsidó recepció kérdéséhez. A felhívásra elsőként a vidéki hitközségek reagáltak, s több közösség már 1891 decemberében támogatta a fővárosi kezdeményezést. A szétszórt akciók azonban 1892 januárjában a pesti hitközség csatlakozásával öltöttek szervezett formát. A közel hétezer főt számláló Pesti Izraelita Hitközség az ország legnagyobb gyülekezetének számított, ezért állásfoglalása meghatározhatta a jövendő mozgalom sorsát. Fellépése különleges eseménynek számított, hiszen a hitközség elnöke, Wahrmann Mór 81 - attól tartva, hogy a recepcióért indított mozgalom csak nehezítené a kormány munkáját, s ugyanakkor azzal a veszéllyel fenyeget, hogy újra felszítja a tiszaeszlári per hatására fellángolt, de a következő években háttérbe szoruló antiszemitizmust - kezdetben elzárkózott a fiatalok kezdeményezésétől. A közösség vezetése azonban nem vélekedett egységesen. A gyülekezet köztiszteletben álló tagjai közül Mezei Mór lipótvárosi ügyvéd Wahrmann Mórral együtt vett részt a felekezet szakadását elindító egyetemes gyűlésen, a kudarc után azonban nem vállalt közéleti szereplést. Wahrmann-nal ellentétben Mezei rokonszenvvel szemlélte a fiatal generáció fellépését, ezért amikor Szabolcsi Miksa és társai felajánlották neki a recepciós mozgalom vezérlőbizottságának elnöki tisztségét, elfogadta. Okkal feltételezhetjük, hogy Mezei Mór tekintélye hozzájárult ahhoz, hogy 1892 januárjában a Pesti Izraelita Hitközség is megnyitotta kapuit a fiatalok kezdeményezése előtt. 82 1892. január 6-án a hitközség új tanácsépületének dísztermében került sor arra az Vázsonyi Vilmos: A szabadság útján. In: Egyenlőség, 1892. április 8. 2. old. Uo. 2-3. old. Vázsonyi Vilmos: A választások előtt. In: Egyenlőség, 1892. január 15. 2-4. old. Wahrmann Mór 1883-ban, a tiszaeszlári pert követő tisztújítás során nyerte el a PIH elnöki tisztét. A képviselőház első zsidó vallású tagja, aki 1869 és 1892 között képviselte a Lipótvárost. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, valamint az országgyűlés pénzügyi bizottságának elnöki tisztét töltötte be. Wahrmann hitközségi elnöki működését az alárendelt munkatárs nézőpontjából sajátosan jellemzi a világhírű orientalista, Goldziher Ignác: /'. m. Ld. továbbá: Kövér Gyögy: Liedemann és Wahrmann. A 19. századi kereskedő-bankár családi stratégiák. In: Uő:A felhalmozás íve. Budapest, Új Mandátum, 2002. 31-46. old., valamint Vörös Károly: Wahrmann Mór - egy zsidó politikus a dualizmus korában. In: Budapesti Negyed, 1995. 2. sz. 22-30. old. 82 Ezt támasztja alá Szabolcsi Lajos: /'. m. 58. old.
