Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában

értekezletre, amely kimondta a fővárosi zsidóság csatlakozását.

83 A gyűlés, amelyen a budapesti zsidóság több mint 140 neves személyisége vett részt,

84 formálisan is deklarálta a mozgalom megindulását, s döntött arról, hogy kérvényt intéz az országgyűléshez a vallási egyenjogúság érdekében. Az értekezlet öt főből álló bizottságot küldött ki azzal a feladattal, hogy tegyen javaslatot a mozgalom végrehajtó bizottságára.

85 Az „ötös bizottság" a főváros köztiszteletben álló személyiségei közül 123 főt hívott meg a vezérlő bizottságba. A testületben helyet foglalt többek között Acsády Ignác, Agai Adolf, Alexandet Bernát, Bánóczy József, Chorin Ferenc, Goldziher Ignác, Jelűnek Artúr, Kohn Sámuel, Kornfeld Zsigmond, Kőrösy József, Munkácsi Bernát, Vázsonyi Vilmos és Wahrmann Mór. 6 A vezérlő bizottság három pontból álló határozatban foglalta össze a legfontosabb feladatokat, majd egy 42 fős „szűkebb" bizottságot választott a végrehajtásukra. A határozat értelmében a „szűkebb" bizottságnak érintkezésbe kellett lépnie valamennyi hitközséggel, illetve meg kellett állapítania a recepció érdekében az országgyűléshez benyújrandó, s az ország hitközségei által előzetesen aláírt kérvény szövegét és időpontját.

87 83 Az időpont megválasztásában szerepet játszott az a tény, hogy az országgyűlés január 5-én oszlott fel, ezért az eredetileg január 3-ára tervezett értekezletet január 6-ára halasztották. 84 Szabolcsi Miksa: Az értekezlet. In: Egyenlőség, 1892. január 8. Melléklet (2). 85 Az „ötös bizottság" tagjai: Sternthal Adolf, Lőw Tivadar, Tenczer Pál, dr. Stiller Mór, Kornfeld Zsigmond. Uo. 86 A végrehajtó bizottság névsorát ld. Hazai Hírek: A recepció vezérbizottsága. In: Egyenlőség, 1892. január 8. 9. old. Bat a szerveződés a későbbiekben „recepciós mozgalomként" vonult be a köztudatba, kezdetben nem volt világos, milyen formában rendelkezik a törvényhozás az izraeliták vallási egyenjogúsításáról: továbbépíti-e a bevett és tűrt felekezetek rendszerét, s ebben az esetben az izraelita vallást a bevett felekezetek közé emeli, vagy eltörölve a vallásfelekezetek történeti hierarchiáját, kimondja a vallásfelekezetek általános egyenjogúságát. Ez a bizonytalanság tükröződött a Vázsonyi Vilmos által szetkesztett, s az értekezleten felolvasott ideiglenes memorandum szövegében, amely érvényben tartotta a fent említett két lehetőséget, amikor kimondta: „a vallásszabadság elvétől várjuk felekezetünk helyzetének megjavulását, ettől vallásügyünk kívánatos, üdvös reformjár: amit tehát az országgyűléstől elsősorban kérünk, az, hogy hozza meg végre azt a törvényt, melyet már az 1868:LIII. törvénycikk bekezdése megígért, léptesse életbe a vallásszabadság rendszerét. [De ha - P. A.] a képviselőház többsége ragaszkodnék álláspontjához és a bevett felekezetek tendszerével szakítani nem akar, azr kérjük az országgyűléstől, hogy a zsidó felekezetet iktassa a bevett felekezetek sorába."

88 87 A tárgyalás során Wahrmann Mór nem támogatta azt, hogy a Vázsonyi által fogalmazott kérvénytervezetet nyújtsák be a képviselőházhoz. Végül kompromisszum eredményeként a memorandumhoz Vázsonyiék kérvénye szolgált kiindulópontként, a szöveg formába öntésével azonban Marczali Henriket bízták meg. Ld. Szabolcsi Miksa: Az értekezlet. In: Egyenlőség, 1892. január 8. Melléklet (2). 88 Kérvény a magyar országgyűléshez. In: Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai, i. m. I. kötet. 51. old,