Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában

élvezte, ami azonban nem jelentett szoros függést. Mindez bizonyára megkönnyítette a lap munkatársai számára a felekezet vezető szerveinek bírálatát amiatt, hogy nem tettek lépéseket a kormány és a törvényhozás felé a vallási egyenlőség elismertetése érdekében. Jóllehet mindannyian fontosnak ítélték az egységes szervezet léttehozását, a felekezeti egyenjogúság programját nem kívánták alárendelni az irányzatok közötti ellentéteknek. Úgy vélték, a zsidóságnak belső konfliktusai ellenére, mindenekelőtt gazdasági teljesítménye és hazafias érdemei alapján jogában áll kérni vallása bevetté nyilvánítását, amit azonban maga is elősegíthet azzal, ha hatékony politikai erőként lép fel. Alap említett munkatársai valamennyien a fiatal generációhoz tartoztak, átlagéletkoruk 26 év volt. A csoport központi, szervező egyénisége, Vázsonyi Vilmos mindössze 21 évesenjoghallgatóként állta mozgalom élére. A korszak formabontó politikusai közé tartozott, akinek a fennálló intézményi keretekkel szembeni fenntartásai nem csak a felekezeti politizálásban, de később országos szinten is megmutatkoztak. Mindenekelőtt abban, hogy a hazai politikai élet közjogi megosztottságát figyelmen kívül hagyva, kizárólag világnézeti alapon kívánt politizálni.

75 Vázsonyi 1891 decemberében „A végtelen kérdés" című vezércikkében indított támadást a felekezet vezetése ellen, éles kritikával illetve passzivitását: „Amióta a magyar zsidóság megvívta nagy harczát emanczipácziójáért, vezérei egyebet sem tettek, minthogy begyakorolták türelmességben, nyugodtságban és megadásban és ha ez a három kiváló tulajdonság valóban a bölcsesség alkotóeleme, úgy ma a zsidóság a tömeges bölcsesség bámulatra való mintaképe. Kerülni a harczot: az emanczipáczió óta ez a kiadott jel- ,»76 szo. A cikk az izraelita felekezet tűrt helyzetéből eredő hátrányokat ecsetelte, majd a protestánsok egykori sikeres küzdelmét felidézve határozott fellépést követelt a politika küzdőterén a recepció érdekében: „A zsidóságnak, mely emanczipácziója óta nem jelent meg jogait követelve az országgyűlés előtt, fel kell lepnie, követelni kell egyenjogúságát, mely számánál, értelmiségénél, gazdasági jelentőségénél és hazafias érdemeinél fogva megilleti. [...] A zsidóság mai helyzete parancsolólag követeli, hogy vagy vezérei változtassák taktikájukat, vagy a zsidóság változtassa vezéreit."

77 A zsidóság szervezett politikai erőként való fellépésére rendkívüli alkalmat kínáltak az 1892 téli képviselőválasztások, ezért „a mozgalom kezdeményezői a választások előtt levő időpontot határozott számítással választották ki, mert fel akarták használni azt a helyzeti erényt, mely a hegytetőről lefelé gördülő kavicsot is nagyobb hatalommá teszi, mint a völgy mélyében heverő 78 sziklatömböt" - vélekedett Vázsonyi, aki 75 Vázsonyi 1889-ben a véderővita során tartott ifjúsági nagygyűlésen tűnt fel a nyilvánosság előtt. Ld. Pakots József: Vázsonyi élete és kora. In: Vázsonyi Vilmos beszédei és kásái. Sajtó alá rendezte Csergő Hugó és Ballassa József. Budapest, Vázsonyi Vilmos Emlékbizottság, 1927.1. kötet. 5-32. old. 76 Vázsonyi Vilmos: A végtelen kérdés. In: Egyenlőség, 1891. december 11.1. old. 77 Uo, 2. old.