Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
ÉLET, TÉR - S. NAGY KATALIN: A képzőművészpálya mint asszimilációs lehetőség a 19. század végén, 20. század elején
szek között, akik a Múlt és Jövő 1939. októberi számában nyilatkozatot tesznek közzé a magyar zsidó művészek érdekében, mint például Arnos Imre, Diener-Dénes Rudolf, Kádár Béla, Szín György. Ennek ellenére aktív szereplője a zsidó közéletnek. Sikerül túlélnie a budapesti gettó szörnyűségeit. 1945 júliusában az Első Szabad Nemzeti Kiállításon két olajfestményével szerepel (Parasztudvar, Falusi utca). Megpróbál alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, de a gettóélményektől, elpusztított sorsrársai millióinak emlékétől sosem tud megszabadulni. 1955. augusztus 6-án Széli Margir beszélget Herman Lipóttal, melyet így összegez: „A hatmillió mártír szörnyű puszrulása olyan megdöbbentő emléket hagyott a mester lelkében, amely művészi kifejezésre indította. Először csak a motívumokat gyűjtögette össze. Foglalkozott hasonló tárgyai bibliai jelenetekkel: Abel meggyilkolása, Ábrahám áldozata stb. Majd a szárnyasoltárok kifejező erejét kezdte tanulmányozni (genti oltár). Nagyon érdekesnek találta azok megragadó és kifejező erejét. A csukott szárnyasoltárok megadják a szemlélő alaphangularát, az áhítatos érdeklődést. A kinyílt oltár szárnyai az epizódjukkal kiegészítik, és teljessé teszik az oltárképet. Az oltárkép a fedőképtől és a szárnyaktól elütő jellegű színben vagy kifejezésben. Igen sokszor fülkébe állított szoborral érik el a dinamikus hatást." 28 Mindezek láttán határozta el a művész, hog)" a megmaradottak vigasztalására és az eszme megörökítésére szárnyasoltárt készít Ezekiellátomása címmel. Ez a mű egyedülálló a maga nemében: 250 X 160 cm, amely nyitva 320 cm széles. Kívül 9, belül 13 kép díszíti. Kívülről azok a bibliai jelenetek láthatók, amelyek a zsidó nép történeti megpróbáltatásaival kapcsolatosak: Ábel meggyilkolása, Ábrahám áldozata, József a veremben (ennek művészi ábrázolása egészen új téma) srb. Színei egészen tompák, szürkés, sárgás benyomásűak. Középen héber felirat olvasható, amelynek szövege szentírási megfogalmazású. (A művész a sikerült megfogalmazásra büszkébb, mint magára a képre.) A nyitott szárnyakon a szenvedés és pusztulás különféle eseményei láthatók, de nem a maguk véres valóságában, hanem kifejezésben idealizálva. Láthatók az éhen haltak, a megcsúfított leányok és fiatalasszonyok, az öregek, a megkínzottak srb. Az olrárképből a megdicsőülés színei és fénye árad ki. Jobbról, eg)" dombon Ezekiel próféta elragadtatva szemléli, amint a hatmillió mártír diadalmenetben áramlik a szivárványba borult mennyei Jeruzsálem felé. Az előtérben a művész kedves művészismerőseit és jó barátait - Fényest, Polacseket, Mohácsit, Gárdosr stb. ábrázolja. Ennek a látomásnak a szemlélete nem a pusztulás rémségét, hanem a reményt, a továbbélés örömét, a vigasztalás szellemét árasztja magából. A predellán a zsidó gyerekek láthatók, akik a szenvedés dokumentumait viszik, mintegy diadalmenetben: aranyfogakat, hajakat, kínzások képeit. Ezzel mintegy le is záródik a mű. A 28 MTA Művészettörténeti Kutató Intézetének Adattára MDK-C-ll-16.