Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
ÉLET, TÉR - KONRÁD MIKLÓS: Orfeum és zsidó indentitás Budapesten a századfordulón
amúgy roppant epés szerkesztőjére is, aki ekképpen számolt be a Littmann és Rabinowitz házaspár álral nem sokkal a háború előtt előadort darab zárójelenetéről, amelyben az öreg falusi szülőkhöz váratlanul megérkezik halottnak hitt lányuk: „Le nem írható a viszontlátás heves jelenete. Ez már nem színészet, így csak öreg zsidó papák és mamák rúdnak jajgarni és örülni. Mintha falun lenne az ember, szenvedő és küszködő zsidó szegények közt, akik őszinték a végtelenségig és szenvedélyesek az * ... • »71 őrületig. A melodrámák melletr a zsidó vándortársulatok játszottak tréfákar és bohózatokat a közönség, köztük Ignotus legnagyobb gyönyörére, aki egy 1908-as cikkében, azt bizonygatva, hogy „a taknyosságnak s a tetvességnek is" megvan „a maga szépsége és költészete", Pepi Littmannt és társulatát hozta például: „Aki nem hiszi, menjen el a Wertheimer kávéházba, és, ha ért egy kicsit színészethez és beszédhez, nézzen és hallgasson meg egy Littmann Pepi nevű, nem is túlságosan fiatal s éppen nem a legszebb lengyel zsidó lányt vagy asszonyt, aki kaftános és pajeszes zsidó legénynek öltözködve és zsargon-nyelven énekel mindenféle sikátori malacságot és ghettó-érzelmességet, de oly szemtelen jókedvvel, oly patakzó biztossággal, olyan egy szempillantás alatt egybemarconizódó összeköttetésben az egy szavát alig értő közönséggel s oly elektromosan megröltve első kilépésével színpadot és nézőterer, hogy, vakaródzva s kezefejébe törülve meg az orrár, föl is hüppögve, amit le nem törült s nem is alt, hanem basszus hangon, nem is énekelve, hanem kiabálva, olyan erre szülerert megtestesítője a fajtája népiességének, mint csakis Blaháné, az ő bájosságában, a magyarnak, és csakis Hansi Niesse, az ő huncutságában, a bécsinek. Igen, ami elektromosság, mint a leideni palackba, bele van igézve egy fajiságba, egyéniségébe, külsőségeibe: mindaz kiserked, kisercen, kisziporkáz és kipattan e pompás nőszemély kövér ujjai alól, kivillámlik a vele stagionézó oláh-zsidó színtársulat primitív és érzelgős darabjainak rabbinus-személyeiből, kitáncol marsalik-figuráiknak, a sekrestyés samesznak, a házasságszerző sadhennak retekböffenéses mókáiból, bakugrásos táncaiból." 72 De a jiddis színtársularok játszottak komoly darabokat is, így Avrom Goldfadennek már említett, a proro-cionista Hovevei Zion mozgalom ideológiájától áthatott BarKochba című történelmi színjátékát. A római uralmat elfogadó zsidók megbélyegzése az asszimiláció metaforikus elítélése is volt egyben, a függetlenségén mártírhalálr halt zsidó harcosok magától értetődően kínálták fel a közönségnek a követendő modellt: a zsidó államért küzdő hős katonát. 73 Goldfadenen kívül a vándorrársularok bemuratfák a modern jiddis színház számos szerzőjének művét, így 1904-ben az orosz zsidó értelmiséget is megnyerni igyekvő Jacob Gordin Ein jüdischer König Lear című darabjár, vagy Nádas Sándor: Külvárosi színházban. In: Éjjeli muzsika. Budapest, Singer és Wolfner, 1914. 46. old. Ignotus: Zsargon. (Nyugat, 1908). In: Kísérletek. Czikkek és képek. Budapest: A Nyugat kiadása, 1910. 287-288. old. 73 Baumgarten, Jean: Le yiddish. Paris, PUF 1993. 111. old.; Wolitz, Seth L: Forging a Hero for a Jewish Stage: Goldfadn's BarKokhba. In: Shofar, 2002. 3. 53-65. old.
