Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - KONRÁD MIKLÓS: Orfeum és zsidó indentitás Budapesten a századfordulón

1909-ben David Pinskinek a zsidó nép diaszpórabeli szenvedéseir bemutató Ezra der ewige Jude című drámáját. Szemben a magyar neológiának a zsidóságot kizárólag felekezetiségre redukálr definíciójával, a Budapesren évtizedeken ár vendégszereplő jiddis vándortársulatok darabjai, akár hordoztak valamely mögöttes ideológiai - nevezetesen cionista - üzenetet, akár nem, egy olyan világban, a jiddiskeit, illetve az ókori zsidóság világában játszódtak, ahol a zsidóság magáról érrerődően népkénr jelent meg. Nem tudni, miféle nexus állhatott fenn a jiddis színtársularok és a pesri mulatók háziszerzői között. Mindenesetre érdemes leszögezni: a jiddis színjátszás jellegzetes karakterjegyek - a klasszikus drámák parodizálásár, a „hatalmasok" kigúnyolását, a tudatosan vállak trivialitást, a zsánerek, a dráma és a komikum, a szöveg és a zene, a nyelvek keveredésér, a közönség mindennapi életére s gondjaira való azonnali reflekrálást - egytől egyig megtaláljuk az orfeumok háziszerzőinek darabjaiban, amelyeker ebből a szempontból a korabeli zsidó színjátszás populáris műfajának részeként lehet tekinteni. A mulatók háziszerzői írtak paródiákat: Rómeó és Júliából Romeo Kohn und Julie Lewi lett, Machbethből Mucki Macbeth, Cyrano de Bergeracból Cyrano de Berger Jakab, Sidney Jones korabeli nag>- sikeréből, a The Geis/ia 74 Etabl. Wertheimer. In: IAR, 1904. február 20. 5. old.; Wertheimer Mulató. In: Árlista Közlöny, 1909. október 31. 8. old. 75 Berkowitz, Joel (ed.): Yiddish Theatre. New Approaches. Oxford - Portland, Oregon, The Littman Library of Jewish Civilization, 2003. 76 Etablissement Imperial. In: IAR, 1895. május 1. című musical-\ébő\ Die Rose des Ostens, Wilhelm Kienzl Der Evangelimann című operájából Der Talmudmann. Irrak darabokat a zsidó állam újjászületéséről, olykor, úgy tűnik, cionista szellemben, máskor, úgy tűnik, kifigurázva a cionistákat. Irrak egyfelvonásosokat a zsidókat érintő magyar és nemzetközi politikai aktualitásról, kifigurázva a recepció felsőházi vitáján ittasan megjelenő és a zsidókat durván sértő szónoklatával általános felháborodást keltő Pallavicini őrgrófot (Knoblauch und Pantherfell, 1895 ), illetve védve Alberr Dreyfust (Dreyfus megszabadulása, 1900).

76 írtak darabokat, amelyekben a zsidóság hagyományos szellemi vezetőit, a rabbikar hol pozitív, hol negatív színben ábrázolták. Az 1892 februárjában bemutatott Freund Fritz/ben a szerző és színész Josef Árminnak a rabbi szerepében nyújtott, „árnyalt" és a „legkisebb részletekig nagyszerű" alkotását az Internationale Artisten Revue meleg szavakban dicsérre.

77 A pár hónappal később színpadra vitt Romeo Kohn und Julie Lewi című paródiában a rabbir, ez eserben konkrétan Kayserling Meyerr, a Pesti Izraelira Hkközségnagy tiszteletnek örvendő tudós rabbiját a bohózatot szerző Oroszi Antal viszont oly gyilkos humorral figurázta ki, hog)- még a mulatók szaklapja, az Internationale Artisten Revue is a rendőrség beavatkozását, lényegében a darab betiltását követeke.

78 Ám mindkét mű nag)- sikert aratott. A Romeo Kohn und Julie Lewi három hónapon 4. old,; Calé Marokko. In: IAR, 1900. augusztus 1. 3. old. 77 Etablissement Armin. In: IAR, 1892. február 24. 4, old. 78 Folies Caprice, In: IAR, 1892. szeptember 20, 4. old.