Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - KONRÁD MIKLÓS: Orfeum és zsidó indentitás Budapesten a századfordulón

1909-ben David Pinskinek a zsidó nép di­aszpórabeli szenvedéseir bemutató Ezra der ewige Jude című drámáját. Szemben a magyar neológiának a zsidó­ságot kizárólag felekezetiségre redukálr definíciójával, a Budapesren évtizedeken ár vendégszereplő jiddis vándortársulatok darabjai, akár hordoztak valamely mögöttes ideológiai - nevezetesen cionista - üzene­tet, akár nem, egy olyan világban, a jiddiskeit, illetve az ókori zsidóság világában játszódtak, ahol a zsidóság magáról érrerő­dően népkénr jelent meg. Nem tudni, miféle nexus állhatott fenn a jiddis színtársularok és a pesri mulatók háziszerzői között. Mindenesetre érdemes leszögezni: a jiddis színjátszás jellegzetes karakterjegyek - a klasszikus drámák paro­dizálásár, a „hatalmasok" kigúnyolását, a tudatosan vállak trivialitást, a zsánerek, a dráma és a komikum, a szöveg és a zene, a nyelvek keveredésér, a közönség minden­napi életére s gondjaira való azonnali ref­lekrálást - egytől egyig megtaláljuk az orfe­umok háziszerzőinek darabjaiban, amelye­ker ebből a szempontból a korabeli zsidó színjátszás populáris műfajának részeként lehet tekinteni. A mulatók háziszerzői írtak paródiákat: Rómeó és Júliából Romeo Kohn und Julie Lewi lett, Machbethből Mucki Macbeth, Cyrano de Bergeracból Cyrano de Berger Jakab, Sidney Jones korabeli nag>- sikeréből, a The Geis/ia 74 Etabl. Wertheimer. In: IAR, 1904. február 20. 5. old.; Wertheimer Mulató. In: Árlista Közlöny, 1909. október 31. 8. old. 75 Berkowitz, Joel (ed.): Yiddish Theatre. New Approaches. Oxford - Portland, Oregon, The Littman Library of Jewish Civilization, 2003. 76 Etablissement Imperial. In: IAR, 1895. május 1. című musical-\ébő\ Die Rose des Ostens, Wilhelm Kienzl Der Evangelimann című ope­rájából Der Talmudmann. Irrak darabokat a zsidó állam újjászületéséről, olykor, úgy tű­nik, cionista szellemben, máskor, úgy tűnik, kifigurázva a cionistákat. Irrak egyfelvoná­sosokat a zsidókat érintő magyar és nemzet­közi politikai aktualitásról, kifigurázva a re­cepció felsőházi vitáján ittasan megjelenő és a zsidókat durván sértő szónoklatával általá­nos felháborodást keltő Pallavicini őrgrófot (Knoblauch und Pantherfell, 1895 ), illetve véd­ve Alberr Dreyfust (Dreyfus megszabadulása, 1900). 76 írtak darabokat, amelyekben a zsi­dóság hagyományos szellemi vezetőit, a rab­bikar hol pozitív, hol negatív színben ábrá­zolták. Az 1892 februárjában bemutatott Freund Fritz/ben a szerző és színész Josef Árminnak a rabbi szerepében nyújtott, „ár­nyalt" és a „legkisebb részletekig nagysze­rű" alkotását az Internationale Artisten Revue meleg szavakban dicsérre. 77 A pár hónappal később színpadra vitt Romeo Kohn und Julie Lewi című paródiában a rabbir, ez eserben konkrétan Kayserling Meyerr, a Pesti Izrae­lira Hkközségnagy tiszteletnek örvendő tu­dós rabbiját a bohózatot szerző Oroszi Antal viszont oly gyilkos humorral figurázta ki, hog)- még a mulatók szaklapja, az Interna­tionale Artisten Revue is a rendőrség beavatko­zását, lényegében a darab betiltását köve­teke. 78 Ám mindkét mű nag)- sikert aratott. A Romeo Kohn und Julie Lewi három hónapon 4. old,; Calé Marokko. In: IAR, 1900. augusztus 1. 3. old. 77 Etablissement Armin. In: IAR, 1892. február 24. 4, old. 78 Folies Caprice, In: IAR, 1892. szeptember 20, 4. old.

Next

/
Thumbnails
Contents