Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában
hogy a zsidó „a régi rabszolga maradjon, egykori urai önkényének tárgya". 43 Az írás másfelől a polgári középosztályok és a „vármegyei nemesség" között kialakult újabb konfliktus hatásaként értékelte az előítéletek továbbélését. A „vármegyei világ" legfőbb problémájának azt tekintette, hogy a nemesi középosztály kiváltságai megszűnésével egykori szellemi és anyagi fölényét is kezdi elveszteni, s a munkakedvben és az eszményekben megnyilvánuló korábbi produktivitás helyett ősei érdeme alapján tart igényt a polgári tiszteletre. Tiszaeszlár tapasztalata szerint a nemesi és a polgári középosztály ellentéteiben két mentalitás küzdelme nyilvánult meg: a „dologtalanok" gyűlölködése a társadalom becsületesen dolgozó csoportjai iránt, s „az irigy léhaság bosszankodása a szorgalmas munka sikerei fölött". Ezért a zsidóság csak a társadalom dolgozó osztályaiban, legfőképpen a parasztságban lelhet szövetségest, amely szintén nemrég szabadult az évszázados terhek alól, ugyanakkor „gondolkodásmódja józan és becsületes, tőle távol áll az irigység és a fanatizmus" 44 , s a mindennapokban érintkezik és együtt él a zsidókkal. A szerző szerint e társadalmi szövetség záloga az lehet, ha a zsidók paraszt egyletek, hitel- és biztosítóintézetek alapításával segítik a parasztság anyagi boldogulását. Acsády a jövőbeli teendők meghatározásakor is egyenlő mércével mért. A szabadságot ki kell érdemelni, ezért a zsidóságnak továbbra is hozzá kell járulnia a nemzet szellemi és anyagi gazdagodásához. De feladatai vannak a többségi társadalomnak is, amely nem róhat a zsidóságra speciális kötelezettségeket, s nem kérhet rajta számon elvont erényeket. Ha „viszonylagos mértéket" alkalmazunk - vélte - „látható, hogy a zsidóság a hazai felekezetek között a leggyorsabban magyarosodik", s a közterhekhez való hozzájárulása révén az emancipációból eddig feltételezhetően több előnye származott az államnak, mint a zsidóknak. Az idézett írások közös vonásaként emelhetjük ki, hogy egybehangzóan negatív mérleget állítottak fel az 1867 óta eltelt társadalmi változásokról, s meggyőzően érzékeltették az Egyenlőségben megszólaló zsidó értelmiség rezignáltságát. A zsidóságnak a jogegyenlőség hatására megváltozott gazdasági-társadalmi szerepével kapcsolatos indulatokat az antiszemiták fellépése és a tiszaeszlári események hozták felszínre, ugyanakkor az elemzők a szélsőségek exponálása révén némiképpen egyoldalúan láttatták a korabeli viszonyokat. Jóllehet a vérvád által keltett feszültséget, s a pert követően, több helyen atrocitásokba torkolló zsidóellenességet nehezen lehetett Uo. 36. old. Uo. 51. old. Nem tartotta szövetségre alkalmasnak a városi polgárságot, amely utánozza a nemességet, s „kicsinyes felekezeti érdekek" vezérlik. A parasztságra vonatkozó pozitív nézetei Acsády tudományos érdeklődését is orientálhatták, hiszen később több munkát szentelt a jobbágyság történetének. Ld. Acsády Ignác: A magyar jobbágy-népesség száma a mohácsi vész után. Budapest, Akadémia, 1889; Uő: A jobbágyadózás 1564-76-ban. Budapest, Akadémia, 1894; Uő: /I magyar jobbágyság története. Budapest, Politzer Zs[igmond?l, 1904.
