Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - PEREMICZKY SZILVIA: Az emancipáció utáni Finde siecle - Budapest és Gustav Mahler

Nibelungen trilógiáját előadni." Ezt a kijelentést azonban megelőzte egy pengeváltás Fenyvessy, Komlóssy és Visi Imre közön. Fenyvessy Vadnayék azon érvére, hog)' egyetlen Opera sem kap ilyen jelentős szubvenciót, így reagált: „[...] Parisban, Berlinben, Londonban stb. milyen óriási nagy társadalmi factor van, a mely rendes színházlárogató. Elfelejti, hog)' minálunk kik járnak színházba? Nálunk absolute nincs nag)' színházakat folyton fentartó társadalmi factor. Nálunk az arisrocraria oly kevés számmal van jelen Budapest fővárosában és azok közül is oly kevesen járnak, hog)" ezeker a színház járó, a színházházfentartó elemek közé sorozni nem leher. Nálunk a középosztálynak - ez tény - nag)' része a genrryk eljárnak igenis a nemzeti színházba, az opcrár - nem tudom a magyarnak vérében van-e ez - nem szererik s épen az az ellem, a melyet annyira szeretnek gáncsolni, épen a zsidóság az, a melynek köszönhetjük, hog)' az opera a mostani nehéz válságában is fentartja magát."

40 Mire Komlóssy közbeszól: „Az arisrocraria pedig épen azért elmarad." Visi Imre: „Dehogy marad, de Komlóssyr még nem láttam ott." Később Komlóssy felszólalásában vágott vissza Visinek: „Megmondom, t. ház, hogy miérr nem járok én operába [...] nem juthattam másként hozzá [ti. jegyhez], mint ugy, hogy ha az árakat háromszorosan fizettem volna meg. [...] Másrészt 39 Uo. 306. old. Fenyvessy egyébként kritizálja Mahlert a sok próba és azon gyakorlat miatt, hogy egyes műveket a balettek miatt megcsonkítanak. Ekkor még dívott az a szokás, hogy egy este egy hosszabb balettet és egy rövidített operát tűznek műsorra. [...], ha élvezni akarok, elmegyek akár a Rombach-utczai, akár a dohány-utczai zsinagógába és ugyanazt fogom hallani ott díj nélkül. [...] Különös, t. ház, hogy míg más igazgatók voltak, nem akadt ember, a ki működésüket feldicsérte volna, végre megjött a Messiás a jelenlegi zsidó igazgató személyében, és a magyar közönség hajlandó elhinni, hogy ez az ember, a ki sohasem volt magyar, magyarrá és nemzetivé fogja tenni operánkat. [...] nem magyar nemzetivé, hanem zsidó nemzetivé fogja tenni.[...] az aristocratiának van érzéke a magyar művészet iránt és nem akar abból a zsidó légkörből szívni, mely az operaházban van."

41 Komlóssy felszólalása talán a legdurvább polirikai rámadás voir Mahler ellen, de a helyzerer jól jellemzi, hogy anriszemirizmusának nem akadr követője. Maga Baross Gábor belügyminiszter mint „katolikus ember" utasítja vissza Komlóssy „ízléstelenségét".

4 Komlóssy viszontválaszában zsidóbarátnak nevezi a minisztert, aki mögött a „Szentlélek szerepét Wahrmann Mór játszsza", majd azr állírja, hog)' az Operában százötven zsidó van alkalmazásban. A válaszr a képviselők zúgolódva fogadják, és az elnök ekkénr utasítja vissza: „A képviselő úr ebből az antisemitismussal különben semmi összeköttetésben sem lévő dologból antisemiticus vitát kezdett. Megvallom, ha én hallottam volna, akkor, a mikor beszélt, hog)' zsinagógáról beszél, megjegyzésemer megrerrem volna. io Uo. 41 Uo. 308. old. 42 Uo. 309-310. old. 43 Uo. 312. old.