Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - PEREMICZKY SZILVIA: Az emancipáció utáni Finde siecle - Budapest és Gustav Mahler

külföldi sztárénekes meghívását (csak kivételes szükség esetén); ez a két momentum gyújtópontja lesz a Mahlet-elleni inrrikáknak éppúgy, mint a sajró és időnként a közönség berzenkedésének is a szép hangok hiánya miatt. Emellett a színházi idény tíz hónapról nyolcra csökken. Az elbocsátások érintették a személyzetet és a művészeket is, valamint a díszletekre és a jelmezekre is kevesebb pénz jutott.

34 Ezzel együtt megemelkedtek egyes fizetések, köztük az igazgatói is. Az Országgyűlés egy évvel később, 1889. május 10-11-én tér vissza az Opera és a Nemzeti Színház ügyeire. Ekkor már vége felé közeledik a Beniczky-Mahler páros első évadja. Sokarmondó, hog)* a másfél éve még oly pesszimista, s az intendánsi rendszerr oly hévvel támadó Vadnay, bár változatlanul ostorozza a rendszert és óv a túlzott optimizmustól, nemcsak hog)" elismeri, hogy az Opera pénzügyi helyzete jelentősen javult, hanem kijelenti: „[...] a kormánybiztos úr szakérrő és serényen működő igazgatót szerződretett." Kellemetlen közjáték annak a Komlóssy Ferencnek a közbeszólása, akir másnap maga Baross Gábor belügyminiszter is rendreutasít. Komlóssy ugyanis a fenti idézetre közbeveti: „Zsidó!"

36 Ekkor még megjegyzése visszhangtalan marad. Vadnay nehezményezi, hog)- az évad nyolc hónapra zsugorodott, amit „önbizalmi 37 deficitnek" nevez, és figyelmeztet, hog)- a létszám leszállítása csak akkor orvosolja a bajokar, ha megfontoltan viszik véghez, mert a személyzet hiánya éppen akkora gond lehet, mint a fölöslege. Ami számunkra ebből a vitából releváns: Mahler működését láthatólag a politika elfogadja, még az Opera működésével és működtetési szisztémájával szemben rendkívül kririkus Vadnay is. Az egyetlen Mahler-ellenesnek mondható polirikai megnyilvánulásra a másnapi ülésen kerül sor. A szintén kritikus Pázmándy igyekszik leszögezni, hog)- az igazgató (azaz Mahler) rehetségét nem vonja kétségbe, viszont idegen, szerinte szász (!) voltát kifogásolja.

38 Pázmándy megjegyzése önmagában nem tekinthető igazi támadásnak, különösen nincs antiszemita éle. A vita akkor élesedik ki, amikor Fenyvessy Ferenc védelmébe veszi válaszában a működési szisztémát. Felszólalásában, „jobb és balfelől is helyesléstől" kísérve határozottan kijelenri: „Igenis, sajnos, de úgy van, ez az első nem magyar ajkú director lesz az, a ki az operaházat magyar niveaura fogja emelni. [... ] és kieszközölte azt, a mi eddig nem rörtént meg soha, hog)- saját erőinkkel vagyunk képesek egy oly nag)' és nehéz művet, mint Wagner 34 Uo. 163. old. A táblázat szerint, az intendatúra létszáma 8 helyett 6 lesz, a gazdasági osztályé 17 helyett 13, a művészeti adminisztrációé 19 helyett 13, a magánénekesek száma 38 helyett 27. A jelentés azt is megjegyzi, hogy például 1886-ban volt olyan énekesnő, aki a szerződésében foglalt 30 fellépés helyett ötöt, 1887-ben pedig kettőt teljesített. Az elbocsátások érintették a tánckart, a zenekart és ld. 32 sz. lábjegyzet - Beniczky jelentése az énekkart is. 35 Országgyűlési Napló 1887-1892, XI/239. országos ülés, 289. old. 36 UO. 37 UO. 38 Országgyűlési Napló 1887-1892, XI/240, országos ülés. 305. old.