Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - PEREMICZKY SZILVIA: Az emancipáció utáni Finde siecle - Budapest és Gustav Mahler

Az emancipáció utáni Fin de siècle­Budapest és Gustav Mahler PEREMICZKY SZILVIA 1888. október 10-én Beniczky Ferenc, a Magyar Királyi Operaház intendánsa a kis létszámban megjelent társulat előtt mutat­ja be a dalszínház új igazgatóját, az alig hu­szonnyolc éves Gustav Mahlert. Mahler rö­vid, német nyelvű üdvözlőbeszédében már az elején fontosnak tartja leszögezni, hogy reményei szerint egy év múlva már magya­rul fog beszélni. ígéretét be is váltja, egy év múlva beszédét már magyarul mondja el, de azt is tudjuk, hogy Mahler soha nem ta­nult meg igazán magyarul, csak annyira, h°gy egy-egy rövid beszédet megtanuljon. Azonban a fenti kis jelenet pontosan il­lusztrálja, hog)- a reformkorról kezdődően, majd 1867 után is milyen elvárásoknak kel­lett megfelelnie a magyarországi zsidóság­nak, illetve valamennyi nemzeriségnek, va­lamint a külföldtől érkező művészeknek is. A magyarosodás a zsidóság számára az emancipáció feltétele volt, és e feltételnek a reformkortól kezdődően többségük szí­vesen tett eleget, amit az 1843-ban létrejö­vő Honi Izraeliták Között Magyar Nyelvet Terjesztő Egylet (később: Magyaríró Egy­let), és a szabadságharcban való jelentős zsidó részvétel is jelez. A reformkortól nagyjából a századfordu­lóig rerjedő korszak nemzeti és magyarosí­rásai rörekvései elsősorban a német kultu­rális fölény visszaszorírását szolgálták. 1 A Mahlerrel szemben leggyakrabban megfo­galmazódó kririka: német mivolta Széche­nyi érvelésére rímel, aki egyébként a zsidó­1 Másodsorban természetesen demográfiai okai voltak. A nemzetiségek „elmagyarosítása" azt is szolgálta, hogy javuljanak a demográfiai adatok, amelyek az ország több részén is magyar szempontból kedveztőlenek voltak,

Next

/
Thumbnails
Contents