Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - GERHARD J. WINKLER (KISMARTON/EISENSTADT): Joachim József és Goldmark Károly

zerr, az aligha csodálható, még ha az antiszemita fenyegetés egyelőre nem is az életét veszélyeztette. Joachimtól ugyanakkor az sem vehető zokon, hogy ellentmondásos helyzetéből adódóan egynémely antiszemita megjegyzés az ő levelezésében is fel-felbukkan. Gold markot valamivel később érte a sokkharás: épp a Házi tücsök című operájának 1896-os berlini bemutatójakor. A művet a kritika, mint a wagnerizmusba való visszaesésr, darabokra szedte. Ahogyan az várható volt, az esztétikai érvelésbe egy sor övön aluli, antiszemita ütés is vegyült. Goldmark alapvető tanulmányban akarta magát megvédeni e vádakkal szemben; a Gondolatok a stdúsról és a formáról (Védekezés) című, 1900-ban keletkezett, terjedelmes kézirarát azonban végül mégsem publikálta. E szöveg nem kevesebb, mint személyes beismerése egy illúzió elvesztésének: azon élethazugság leleplezése, amely szerint a zsidók akkoriban törésmentesen „asszimilálódhattak" a német kultúrába. És valószínűleg éppen ez a sokk vezetett oda, hogy önéletrajzában ezt a témát kerülre. „Védekezésében" Goldmark a következőképpen számol le egyik meg nem nevezett kritikusával: „Csak nemrég olvastam a Sába királynőjéről szóló egyik beszámolóban e jellemzést: »az idegenszerű mű«. Ez a szó nem annyira a mű sajátosságára akar utalni, sokkal inkább valamely vélt hiányosságára; igazából mégis a legnagyobb 38 Gedanken über Stil und Form (eine Abwehr) (kiadatlan kézirat). 52. old.; vö, Winkler: Goldmark und der Antisemitismus, /'. h. 133. old. dicséret, mert mindenképpen operám szubjektív sajátszerűségét jelöli. Az idegenszerű mű nyilván annyit jelent, mint nem a német szellemhez, nem a német művészethez tartozó. Na de akkor melyikhez? Létező műalkotásként nyilván nem az égből pottyant, így formáival és sajátosságaival, lettek légyen azok jók vagy kevésbé jók, magasan fejlett kultúrából és művészeti irányzatból kellett származnia, vagyis megvannak a maga zenei gyökerei. Az »idegenszeru« itt nyilván annyit tesz, mint: keleties." 38 Goldmark pontosan megértette a mellékzöngéi annak a kritikusnak a szövegében, aki kétségkívül alaposan elolvasta Wagnert, hiszen az „idegenszerű" kulcsszó Richard Wagner 1850-es évekből való írói főművének, az Opera és drámának - önmagában nem nyíltan antiszemita Meyerbeer-polémiájában. Hasonlóan Joachim Józsefhez, Goldmark is a „német" kultúrához és zenei hagyományhoz számítja magát, ami ugyan megfelel az Ausztriában akkoriban érvényes mércének, ám jelen összefüggésben mégiscsak egy asszimilált művész önmeghatározásának a kulcsa. És hasonlóan Joachim esetéhez, a bírálatok fényében Goldmark számára is fölvetődik a döntő és Wagner álral elvi „nem"-mel megválaszolt - kérdés, hogy vajon egy „zsidónak" született ember nem nevezheti-e magát kulturális érzülete alapján „németnek", és hogy vajon a „zsidó jelleg" - amely művészi tevékenységére állítólag úgy odatapad, 39 Kropf inger, Klaus (Hg.): Wagner, Richard: Oper und Drama. Stuttgart, 1984. 97. old.