Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - GERHARD J. WINKLER (KISMARTON/EISENSTADT): Joachim József és Goldmark Károly

„És akkor olyasmi történr, ami eldönrötte a jövőmet. Házunkat gyümölcsösök határolrák. Ezeken túl széles szántóföldek terültek el, azokon túl pedig mogyoróliget zöldellett. Az volt az én kedvenc helyem. Egy napfényes, szép napon is odamentem, leheveredtem a fűbe, bámultam a kék eget, és sütkéreztem. Vasárnap délelőtt volt. Ünnepélyes csönd vett körül, csak a méhek és bogarak zümmögése hallatszott, odafent a magasban pedig a pacsirták dalolták ujjongva édes éneküket. Egyszer csak szelíd templomi harangszó kondulr meg a távolból, s amikor ez elcsitult, hatalmasan felzúgott az orgona. Majd lehalkulr, és beleolvadt négy énekhangba, amelyek a szent misét énekelték ünnepi hangzatokban. Elöntött a lágy harmóniák mennyei hangfolyama. O, azok a távolság által idealizált, anyagtalan, messzi lebegő, édes hangzatok! Mily mélyre hatoltak a zenéérr hevülő, gyermeki szívbe! Sosem hallottam ilyet, hiszen a templomba, amelytől messze laktunk, nem volt szabad belépnünk soha. Először hallottam és éreztem meg a harmóniák - s egyáltalán: a zene - megrázó erejét. Tudatlanságomban nem érrettem, hogy mit hallottam, de szemembe könny szökött, és még ma is beléborzongok, ha arra az első, lenyűgöző zenei élményemre gondolok. Ebben a pillanatban eldőlt a jövőm, az életem, a sorsom: zenész lettem, méghozzá - ami elég különös - a katolikus egyház által."

21 [Saját fordításom -M.M.\ „Sosem hallottam ilyet, hiszen a templomba, amelytől messze laktunk, nem volt szabad belépnünk soha." Ezzel az egyetlen 21 Goldmark /. m. 15. old. 22 Vö. Winkler, Gerhard J.: Carl Goldmark und der mondattal jelzi az olvasónak Goldmark, hog)- nem rekinthet vissza katolikus gyermekkorra. Am hog)" ne legyen félreérrés: semmi esetre sem akarnánk kérségbe vonni e kései emlékezés szubjektív valóságtartalmát. Semmi sem szól az ellen, hog)" Goldmark ne ténylegesen ily módon találkozhatott volna először az európai zenei hagyománnyal. Mindazonáltal e szöveg túlságosan is a katolikus olvasóra hangoknak tűnik ahhoz, hog)" ne ébresztené föl bennünk a gyanút: ingoványos ralajra léprünk. Húsz, harminc évvel korábban ugyanis Goldmark még föltehetően másként beszék volna. Goldmark zeneszerzői fölemelkedése, a 19. század harmadik harmada egybeesik a Gründerzeit liberalizmusának hatályossági idejével; e fölemelkedés útja, képletesen szólva, párhuzamosan halad a bécsi Ringstrassévú, vagyis a korral, amelyben az kiépük; a Sába királynőjének, sikere elképzelhetetlen volna a Ferenc József-i Bécs nagypolgári-liberális légkörén kívül. Egy olyan művész, mint Goldmark, csakis e vallásilag messzemenően közömbös kor bécsi-polgári miliőjében csinálhatott karriert - eg)" olyan miliőben, amely melegágya volt nemcsak a bécsi Ringstrasse különböző művészettörténeti korokból összekutyult építészeti stílusának, hanem például Brahms (akivel Goldmark közeli kapcsolatban állt) szolid tradicionalizmusának is, vag)" éppen a festő Hans Makart szélsőségesen monumentális historizmusának (Goldmarkot hasonlították is hozzá: „A zene Makartja!") Anlisemitismus. In: Burgenländische Heimatblätter, 60 (1998). 3. sz. 128-134. old.