Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - GERHARD J. WINKLER (KISMARTON/EISENSTADT): Joachim József és Goldmark Károly

val, mondván: sem zenéjével mit kezdeni, sem céljaival azonosulni nem tud; 1861-ben pedig Joachim Brahmsszal együtt kezdeményezett eg)', a weimari felforgatók ellen irányuló kiáltványt.

15 Joachim kétségkívül korának egyik legkitűnőbb hegedűvirtuóza volt, de Clara Schumannal együrt - a magamutogató Paganini és Liszt ellenében - ő annak az interpreráló művésznek az ideálját képviseli, aki emberkém csakis az „ügyet" helyezi teljesen az előtérbe és egész tudásával allűrök nélkül szolgálja.

16 Az egyik újonnan alapított főiskola igazgatójaként Joachim a Gründerzeit idején a polgári zenekultúra úttörői közé tartozott; a nevét viselő vonósnégyese (hasonlóképpen, mint a Hellmesberger-kvartett Bécsben, amely Goldmark op. 8-as Vonósnégyesét is bemutatta ) teljes egészében a klasszikus repertoár ápolásának szenrelre magár: iskolár és intézményt teremtve, a hagyomány konzervatív képviseletében, tevékenyen a „német zeneművészet" ideálját szolgálva. Ebben az „önarcképben" azután életrajzának zsidó gyökerei mint különös vonások teljesen el kellett hog)' tűnjenek. Személyiségének ezzel az oldalával - eltekintve zsidó jótékonysági hangversenyeken történt fellépéseitől -Joachim többé már nem azonosuk. Goldmark esete ennél valamivel sokrérűbb és színesebb, habár kezdetben ő is az asszimilált művész mintapéldáját képviselte. Önéletírásában - amelyet 1910 után vetett papírra, de amely nyomtatásban csak halála után, 1922-ben jelent meg Goldmark teljesen elhallgatta, ha nem épp letagadta zsidó származását. Mint írta, apja a „gyülekezet" - és nem a „zsidó hitközség" - kántora és jegyzője volt Keszthelyen és Németkeresztúron;

1 ő maga 12 évesen tanult meg egyáltalán olvasni és írni,

19 ami persze talán csak a német vag)" a magyar nyelvre vonatkozhatott, hiszen a kántor fiakénr több mint valószínű, hog)" bevezették őt a héber írásbeliségbe. Hisz épp 1840 körül, Goldmark Károly ifjú éveiben a németkeresztúri zsidó közösség (Ze/em), amely saját talmudiskolával is rendelkezett, virágkorát élte! És egyáltalán, amit önéletírásában Goldmark mindjárr ezután mint zenei eszméletre ébredést tálal, az származhatnék akár a katolicizmushoz konverrált, korai némer romantikustól is: Közölte Moser: /. m. 2. köt. 48-50. old. Uo. többször is, 60. old. Uo. 63. old.: „Joachim már ifjú emberként is, amikor még az »ujnemetek« nyomdokain haladt, vitathatatlan tekintélynek örvendett kortársainál, akik őt mind, lettek légyen a régi vagy új irányzathoz tartozók, a »legnemetebb« (tehát Wagner értelmében keresztény) zene legavatottabb tolmácsolójának tartották. Mert abban mindannyian egyetértettek, és Joachim egész művészi pályája igazat adott nekik, hogy rajta kívül nem volt még egy gyakorló zeneművész, aki ily szűzies tisztasággal töltötte be hivatását; akinél a virtuóz ennyire feloldódott a zenészben, s aki ennyire háttérbe helyezte a személyiségét, mihelyst arról volt szó, hogy valamely műalkotás teljes tisztaságában és szépségében keljen életre." Ehhez ld. még Borchardt: /'. m. 131. old. 17 Erről Id. Goldmark: /'. m. 64. old. is Uo.11.old. 19 „Und keine Schule". Uo. 12. old. 20 Erről részletesebben: Graf: /'. m. 22-27. old.