Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - GERHARD J. WINKLER (KISMARTON/EISENSTADT): Joachim József és Goldmark Károly

Ez viszont még inkább aláhúzza a már Joachim hangszeres zenéjében konstatált tényt: hog)" tudniillik az olyan vokális műfajokban is, mint az opera, ahol az ember azt hinné, a „zsidó" elem szinte kézzel fogható, számolni kell az európai zenei hagyományok átrendező hatásával. Lehetséges azonban, hog)'a zsidó alkotóelem éppenséggel más mozzanatok hiányában vag)" elmaradásában érhető tetten: sem Goldmark, sem Joachim nem írtak - ellentétben Liszttel és Mosonyival - kereszrény egyházi vag)' vallásos sugallarú zenét, hanem megelégedtek a világi vag)" a felekezetileg közömbös zenei műfajokkal. Lehet, hog)' zsidó származásuk vallási korláror állított elébük a keresztény témák művészi feldolgozása terén? Összehasonlításképpen vessünk futó pillantást egy-egy ellenpéldára a megelőző, illetve a rákövetkező nemzedékből: asszimilációs igyekezetében Felix Mendelssohn-Bartholdy, az ugyancsak zsidó származású zeneszerző figyelemmel adózott protestáns színezetű társadalmi környezetében a szűkebb vallásos köröknek is {Reformáció-szimfónia, Paulus oratórium), és „lelkiismereti" zeneműveivel {Feltámadási szimfónia, 8. szimfónia stb.) a katolikussá konvertált Gustav Mahler nagyon is „lerótta adósságát" a kereszrény témáknak. Hasonló jelenséggel sem Goldmarknál, sem Joachimnál nem találkozhatunk. De talán rosszul is tesszük föl a kérdést: Joachim és Goldmark számára nem az volt a lényeg, hog)" „zsidó" inspirációjú zenét szerezzenek, épp ellenkezőleg. Az ő esetükben a döntő mozzanat másutt jelentkezik, nevezetesen: zenészként folytatott társadalmi viselkedésükben. Mindketten külön-külön képviselői a Mendelssohn-Bartholdy utáni zenészgeneráció zsidó asszimilációjának. Ám hogyan is valósul meg a zsidó asszimiláció történelmi ténye egy zenész társadalmi habitusában és alkotói életrajzában? Joachim József esetében ez meglehetősen egyértelmű: 1854-ben Hannoverben megkereszteltette magát, méghozzá úgy, hog)" a keresztszülői tisztséget személyesen a hannoveri királyi pár vállalta el (a keresztségben Joachim a „Georg" és „Maria" neveket kapta). Ez a lépése ugyan nyilván nem volt hátrányos sem akkori állása, még kevésbé későbbi berlini posztja szempontjából, mégis bizonyos, hog)" csupán olyan külsődleges aktust jelentett, amely a benne már rég lezárult folyamatot - nevezetesen a szociális környezethez való hasonulást - pecsételte meg, mintegy szimbolikusan. Hisz Joachim már ezt megelőzően is baráti kapcsolatban állr Mendelssohnnal, Liszttel és Bülow-val, bizalmas viszony fűzte őt a Schumann házaspárhoz, Brahmsszal pedig, akit épp a Schumannékhoz bejáratos társaságban ismert meg, életre szóló barátság kötötte össze; ezekben a körökben tehát Joachim már addig is úgy mozgott, mint hal a vízben. Sokatmondó körülmény azonban, hog)" Joachim, a művész a 19. század legfőbb zenepolitikai konfliktusában, amely a Liszt pártján álló progresszívek (az úgynevezett „Új Német Iskola" tagjai) és a konzervatív tradicionalisták között támadt, egyértelműen az utóbbiak mellett foglalt állást. 1857-ben írorr híres levelében Joachim némileg melodramatikus módon szakított Liszttel, az akkori zenei haladás szószólójá-