Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában

kosságának, mégsem rendelkezik képvise­lettel a felsőházban, a képviselőháznak mindössze 5 zsidó képviselője van, holott a fenti arány értelmében 18-nak kellene len­nie. A minisztériumokban számokban ki sem fejezhető csekély létszámban dolgoz­nak zsidók, hasonló állapotok jellemzik a közigazgatást, hiszen az országban nincs zsi­dó főispán, főjegyző, főügyész, alispán, szol­gabíró és polgármester. Az írás ennél is rosszabb arányokat mutatott ki a főváros­ban, ahol a lakosság 19,6 százaléka volt izra­elita, ennek ellenére a városi tanácsnak nem volt zsidó tagja. De nem talált zsidó tudóst a Budapesti és a Kolozsvári Egyetem „ren­* > 27 des tanárai" között sem. A szerző úgy vélte, a tények alapján nem hogy „zsidó túlsúlyról" nem beszélhetünk, de a zsidó­ság még azon állást sem foglalja el, amely a számarányok alapján megilletné. Túlzott szerepvállalás csak a zsidók tudásszomjá­ban, a művelődés és a magyar nyelv elsajá­títása terén elért eredményekben fedez­hető fel. Az írás végkövetkezetése szerint a jogok és a kötelességek aránytalanuk oszlanak meg a zsidók hátrányára, s „az egyenlőség legfeljebb csak a közterhek vi­selésében mutatkozik, de semmiképpen sem a jogok élvezetében". 28 Neumann írását Szabolcsi Miksa tárcája egészítette ki, amely a hazai viszonyokkal az emancipáció megvalósulásának európai 29 gyakorlatát állította szembe. A cikksoro­zat körképet nyújtott arról, milyen előre­lépést tettek Európa és a világ államai az egyenlő jogok érvényesítése terén, s a pol­gári jogok közül a szabad foglalkozásválasz­tás lehetőségeit vizsgálta. Foglalkozott Anglia, Belgium, Hollandia, Skandinávia, Svájc és Olaszország zsidóságával, s külö­nös részletességgel írt az osztrák és a né­met állapotokról. Ausztriában a minisztéri­umokban, a diplomáciai karban és a hadse­regben ítélte kedvezőbbnek a zsidók hiva­talviselését. Hasonlóan értékelte az egye­temek kinevezési gyakorlatát: a bécsi egye­tem fél tucat izraelita vallású rendes tanárt alkalmazott, de Prága, Graz és Innsbruck egyeteme is nevezett ki izraelita tudóso­kat. 30 Míg Magyarországon egyetemi ren­des tanári kinevezést egy zsidó tudós csak kitérés után nyerhetett, Ausztriában „ke­véssé nézték a tudós keresztlevelét, ha iga­zán tudós". 31 Németországban a bírói és a 27 Vö. Szabolcsi Miksa: Egyenjogúsításunk nálunk és máshol. 2. rész In: Egyenlőség, 1883. február 11. 2-6. old.; Szabolcsi szerint a Kolozsvári Egyetem két zsidó vallású rendes egyetemi tanárt, a Budapesti Műegyetem egy rendes egyetemi tanárt alkalmazott. 28 Ifj. Neumann Ármin: Zsidó preponderanczia. In: Egyenlőség, 1883. január 14. 3. old. 29 Szabolcsi Miksa: Egyenjogúsítás nálunk és máshol. 1-28. rész. In: Egyenlőség, 1883. február 4.-október 7. 30 Szabolcsi Miksa: Egyenjogúsítás nálunk és máshol. 1-4. rész. In: Egyenlőség, 1883. február 4. 2-5. old., február 11. 2-6, február 18. 2-6. old., február 25. 5-8. old. 31 Példaként említette Vámbéry Ármin orientalistát, Korányi Frigyest és Arányi Lajos orvosokat. Szabolcsi Miksa: Egyenjogúsítás nálunk és máshol. 2. rész. In: Egyenlőség, 1883. február 11. 5. old. Vö. Szabolcsi Lajos: /'. m. 41. old. Szabolcsi Lajos Goldziher Ignác orientalista pályáját idézi, aki a korszakban minden bizonnyal azért nem nyerhetett a budapesti egyetemen nyilvános rendes tanári kinevezést, mert nem tért át. Goldzihert 1872-ben nevezték ki magántanárrá, 1895-ben kapott címzetes nyilvános rendes tanári kinevezést, jogok nélkül. Ld. Zsidó lexikon, 319-320. old.; Goldziher Ignác: i. m. 222-223. old.

Next

/
Thumbnails
Contents