Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - PREPUK ANIKÓ: A neológ sajtó a zsidóság társadalmi befogadásáért a 19. század utolsó harmadában

városi, községi közpályákon a zsidók előmenetelét az osztrák állapotokhoz képest is eredményesebbnek találta. Ugyancsak kedvezőbbnek ítélte a tudóstársadalom érvényesülési lehetőségeit.

33 Szabolcsi impozáns adathalmazzal lepte meg olvasóit, s az összehasonlítás során negatív mérleget állított fel a hazai állapotokról. Megítélése szerint a magyar viszonyok elmaradottsága a nyugatabbra fekvő államokkal szemben legfőképpen a zsidók vallási „egyenjogúsításának" elmaradásában, s a vegyes házasság tilalmában nyilvánul meg, ami egyben a „társadalmi egybeolvadás" legfőbb akadálya: „Nem nevetséges-e azt állítani, hogy a magyar állam a zsidósággal szemben minden kötelezettségét lerótta, mikor a legprimitívebb kötelezettséggel, az egymás között való szabad házasodhatás megengedésével még mindig és mindig hátralékban van."

34 A szerző az egyenlőtlenségfennmaradását elsősorban a többségi társadalomban a vallási-felekezeti értékrend fennmaradásának rovására írta: „a lánczolat egyszerű: hol nincs felekezet nélküli humanizmus, ott nincs őszinte szabadelvűség, s ahol nincs őszinte szabadelvűség, ott lehet a zsidóemanczipáczió papíroson, de a valóságban soha".

35 Szabolcsi önkritikusan, saját nemzedékét is bírálta a befogadás iránt táplált túlzott várakozásokért, „botor zsidó idealistáknak" nevezve magát és kortársait: „Vallásfelekezetek és fajok különállásának merev falai! Nem ringattuk-e magunkat szeretett hazánkban sokáig azon hitben, hogy e falak mindinkább düledeznek már s hogy holnap meg fogjuk ülhetni mindnyájan itt - keresztények és zsidók, magyarok, németek, szlávok s románok, kik Magyarország népességét képezik - e régi falak összeomlásának nagy, dicső napját."

36 A társadalmi egyenlőség teljesülésének pszichés tényezőit, a kölcsönösség és a bizalom érvényesülésének lehetőségeit vizsgálta írásaiban Horváth Iván.

37 A szerző kiindulópontja szerint egy társadalom megújulási képessége attól függ, képes-e újabb csoportokat, etnikumokat magába olvasztani. Angliát tekintette mintának, ahol a társadalmi élet gyorsan újul meg, anélkül, hog)'elveszítené sajátos arculatát: az angol arisztokrácia megőrizte a Magna Charta óta fennálló ősi családokat, de soraiba újabb és újabb családok emelkednek fel, anélkül, hog)' elutasításban lenne részük. A kontinens államait azonban kevéssé jellemezi az átalakulás képessége: Franciaország ugyan A cikk hosszasan sorolja azon városok és helységek neveit, ahol izraelita polgármestereket, alpolgármestereket, városi képviselőtestületi elnököket vagy alelnököket alkalmaztak. Szabolcsi Lajos: Egyenjogúsítás nálunk és máshol. 5-7. rész. In: Egyenlőség, 1883, március 4. 7-9. old., március 11. 5-7, old., március 18. 5-7, old. Szabolcsi hamisnak ítélte azt a képet, amely Németországot az antiszemitizmus fő fészkeként ábrázolja, hiszen ott az egyéni és a vallási egyenjogúság „évtizedek óta termi áldásos gyümölcsét". Szabolcsi Miksa: Egyenjogúsítás nálunk és máshol, 5. rész. In: Egyenlőség, 1883. március 4. 7-9. old, 34 Szabolcsi Lajos: Egyenjogúsítás nálunk és máshol. 4. rész. In: Egyenlőség, 1883. február 25. 7. old. 35 Szabolcsi Lajos: Egyenjogúsítás nálunk és máshol. 5, rész. In: Egyenlőség, 1883. március 4. 9. old. 36 Uo. 8. old, 37 Dr. Horváth Iván: A zsidók s a magyar társadalom. In: Egyenlőség, 1883, február 18, 2-4. old.: Uő: A szükséges harmadik rend. In: Egyenlőség, 1883, március 11. 2-3. old.