Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - GERHARD J. WINKLER (KISMARTON/EISENSTADT): Joachim József és Goldmark Károly

nincsen köze, hanem egy nagyon sajátos összefüggéssel áll kapcsolatban, amely e régió nemzeti karakteréből fakad, és amelyet úgy nevezhetünk: a komplementer életrajzok jelensége. Mint ismeretes, a 19. század a közép-európai nemzeti(ségi) problémák szülerésének kora, amelyben a nemzeti identitások és besorolások elkezdtek fontossá vagy éppen problematikussá válni. (A zenetörrénetben úgynevezett nemzeti iskolákról is beszélünk.) A törrénelmi, német ajkú Nyugat-Magyarország eklatáns példája az olyan kulturális térségnek, amelyben a nemzeti identitás „lebeg". Joachim és Goldmark kettőt képviselnek abból a három muzsikusból, akik ebben a régióban és egy generációban születtek, és akik életútjuk folyamán maguk kellett hogy nemzeti identitásukat „megkonstruálják", illetve hog)- azt a rendelkezésre álló nemzed opciókból kiválasszák. E „komplementer életrajzok" egymást sajátos történelmi összefüggésben egészítik ki aszerint, hogy kiindulási vidékük önmagából mely nemzeti besorolásokat fakaszt. Joachim József pályája a prorestáns Németországban nagyon is „némer" opciót képvisel; Goldmark Károly, aki Bécsben és Budapesten párhuzamosan ararorr sikereivel mintegy a Monarchia „hivatalos" operaszerzője lett, az „osztrák-magyar" opciót választotta, habár „bensőleg" mindig is a „némer" kultúrához és zenei tradícióhoz tartozónak érezre magár.

6 A harmadik e körben - egyenesen mintapéldája a „konstruált" nemzeti identitásnak - az 1815-ben Boldogasszonyfalván (Frauenkirchen) született Michael Brand.

7 Ő nem zsidó közösségből származott, hanem egy kézművesnek volt a katolikussá keresztelt fia, akinek kezdő muzsikusként hasonlóképp rosszul ment a sora, mint Goldmarknak. Elerrajza abban tűnik ki, hog)-1860 körül - tehát amikor Magyarország a Monarchián belül Ténylegesen saját államszervezetet kezdett alkotni - teljesen a magyar ügynek szentelte magát, és e megtalált identitás jeleként még a nevét is magyarosította: Mosonyi Mihályt ma Magyarországon Liszt mellett a nemzeti zenekultúra egyik úttörőjeként tartják számon. O tehát a tisztán magyar nemzeti opciót képviseli. Más szóval: e kör tagjainak életrajza ugyan Budapesten, Berlinben, illetve Bécsben ért véget, ezek a biográfiák mégis csupán azokat a lehetőségeket valósították meg - éspedig egymást kiegészítve -, amelyek már a kiindulási vidék kevert viszonyai között is adva voltak. Hog)- azonban mindhárman - függetlenül a választott opciójuktól - voltaképpen „magyar" életutat reprezentálnak, azt legjobban ama tény illusztrálja, hog)- így vagy úgy, de mindegyikük foglalkozott a magyar zenei idiómával: második Hegedűversenyét (op. 11) Joachim József „magyar módra" írta; e Vö, Winkler, Gerhard J.: Carl Goldmark. Ein biographischer Abriß. In: Carl Goldmark (1830-1915) - Opernkomponist der Donaumonarchie. Ausstellungskatalog. Eisenstadt, 1996, 7 Vö, Káldor János: Michael Mosonyi (1815-1870). Dresden, 1936.