Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

ÉLET, TÉR - JUSZTIN MÁRTA: Külföldi utamból

Seltmann nyilvánvaló elégedetlensége azért sem meglepő, mert mint Konrád 60 Miklós tanulmányában kifejti, a jótékonykodás kiválóan alkalmas volt arra, hogy a zsidókról alkotott, negatív előítéletektől nem mentes képet pozitív irányba befolyásolja, és az asszimiláció hatékony eszköze legyen. Főleg a kifelé, a többségi társadalom felé is nyitott jótékonykodás, amire az úri beszámolóban is találunk példát, a nem zsidókat is ingyen gyógyító Montefiore személyében. Seltmann ebben a példában csak az adakozásra koncentrált, szembeállítva azt a „presztízs építkezéssel". Holott itt csak nem erről volt szó. Fejtő Ferenc is árnyaltan magyarázza ezr a jelenségen a társadalom felső rétegeibe megérkezett zsidók „ha gazdasági jelentőségük, modernizációs érdemeik társadalmi elismerretése volt a tét, nemesedni s az arisztokráciába házasodni igyekeztek, kitértek, palotákat építtettek az Andrássy úton [...] bittokot, kastélyt vásároltak".

61 Seltmann kritikái ellenére a viselkedésnek, élervitelnek ilyen alakulása nem volt más, mint az asszimiláció egyik eszköze. Tiszaeszlár árnyéka Az út nagy tanulságai közé tartozott Seltmann számára a Magyarország hírnevével való szembesülés. Egyedül angliai úti élményei között nem szerepel Tiszaeszlár vagy Scharf Móricz neve, nem kísérr az az árnyék, amelyer a per az országra verett. so Konrád Miklós: i.h. 257-287. old. 61 Fejtő Ferenc: /'. m. 139. old. Ld. még Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945. Egyrészt természetes az érdeklődés, hiszen - a nag)- külföldi sajtóvisszhang ellenére - autentikus forrást láttak a magyar zsidó utazóban, és az is természetes, hog)-a külföldi zsidóság is érzékenyen reagált az antiszemitizmus szélsőséges megnyilvánulásaira. Scharf Móric és Tiszaeszlár árnyéka azonban nemcsak zsidó körökben kísértett, hanem a legkülönbözőbb helyeken és formákban bukkant fel és tette lehetővé a legméltatlanabb következtetések levonását az ország állapotáról. Münchenből Berlinbe rartván esett meg, hog)' Seltmann útitársai egy Oroszországban törrént vasúri gyilkosság helyszínét helyezték át tévesen Magyarországra, mert „hát hol történhetnének olyan rabló kalandok, ha éppen Önöknél nem? Hisz azt csak akárki is könnyen elhiheti, hogy olyan országban, melynek leghíresebb városa Tisza-Eszlár, olyan valami mégis csak megeshetik." Seltmann érvei, a magyar politika, művészet, tudomány egyetlen nagy alakja sem segített megingatni e meggyőződést, mert „az olyan országban, melynek leghíresebb egyéniségét Scharf Móricznak hívják, az olyan vasúti rablókalandok mégsem tartozhatnak a leheretlenségek közé".

62 A porosz útitárs jóranácsa úgy hangzott, hog)' „iparkodjék csak mennél több czivilizácziót vinni magával félbarbár hazájába". Seltmann elkeseredésére nemcsak a véleménye szerinr „bárdolarlan porosz" vonta le a következtetést az esetből Magyarország elmaradottságára, hanem a műBudapest, 1992.163. old, 62 Seltmann 1884. 8. sz. 585. old.