Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
ÉLET, TÉR - JUSZTIN MÁRTA: Külföldi utamból
veit és felvilágosult berlini bankár is. „Az egyes ember lehet művelt, akkor is, ha az összesség még a félműveltség állapotában pang. [...] én azt tartom, hog)- Önöknél is ez az eset forog fönn: a legvilágosabb bizonyirékul szolgál erre nézve Tisza-Eszlár." 63 A berlini zsidó étterem diákjait is csak a magyarországi antiszemitizmus érdekelte leginkább, régi kedves, felvilágosult tanárával is a pernél kötöttek ki. Ehhez képest felüdülést jelentett, amikor K. úr fiatal lánya Magyarország kapcsán a berlini sörcsarnokban fellépő cigányzenekarról áradozott. Seltmann hálás volt a „Csóréknak és Moréknak", akik megmentették hazája becsületét. „Amit Istóczy és Verhovay elrontottak, ők azt jóvátették" - írja keserű gúnnyal. A per romboló hatásával a Panoptikumban szembesült igazán, ahová K. úr családjával együtt látogatott el. A díszteremben még büszkén hívta fel vendéglátói figyelmét Andrássyra mint a berlini kongresszus legdaliásabb férfiújára, amikor azonban a két Humboldt és Napóleon társaságában felállított 13-14 évesnek látszó ifjú kissé semitaszerű bábújáról a katalógusból kiderült, hogy nem a kis magyar Frankéit, a fejszámoló csodagyereket ábrázolja, hanem Scharf Móriczot, teljesen kétségbeesett. Hollandiai tapasztalatai még elkeserírőbbek voltak. Eg)" zsidó vallású, magas államtisztviselő véleménye szerint „a magyarországi zsidóknak a legelvetemültebb, legistentelenebb embereknek kell lenni az egész földkerekségen. [...] Ily fölrevés nélkül Tisza-Eszlár egészen képzelhetetlen. Ha 63 Selímann 1884. 8. sz. 593. old. 64 Seltmann 1885. 6. sz. 381. old. statisztikailag be nem volna bizonyítva, hogy Magyarországban a gyilkosok legtöbbnyire zsidók, teljes lehetetlen volt volna Tisza-Eszlár színrehozatala oly országban, melynek kormánygyeplője egy kitűnő férfiú erélyes kezében •1 »64 nyugszik. Ezt az esetet követően már csak rabbik társaságát kereste. Bár Seltmann nem fejti ki véleményét, közlései, történetei alapján következtethetünk arra, hog)' milyennek érzékelte az ország hírnevét külföldön. Altalános benyomása az volt, hog)- Magyarországot külföldön kevéssé ismerték. Németországban még csak akadtak ismererek az országról, mezőgazdaságáról, a cigányzenéről, de távolabb, mint Hollandia, vag)' még inkább Anglia, már alig. Ebbe az ismererlenségbe robbant be a tiszaeszlári per híre, és tette tönkre az ország alig meglévő hírnevét. Már 1883 nyarán érzékelte azt, amit Tisza István szeptember 23-án Nagyváradon megfogalmazón: „a külföld előrt az antiszemitizmus megronrja Magyarország és a magyar nemzet jó hírnevét". 65 Nem számítottak „fényes fővárosunk, fölvilágosult államférfiaink, lánglelkű kölrőink", nem hatott Seltmann érve, hogy „nincs Európában nemzet, mely az utóbbi 50 év alatt oly óriási haladást tett volna, mint a miénk", 66 az ország imázsa a civilizációs importra szoruló félbarbár Ázsiát idézre meg. Az úti beszámolóból nemcsak a külföldön Magyarországról élő képet ismerjük meg, hanem megtudjuk azt is, hog)- Seltmann milyennek látta a hazáját. Tiszaesz65 Fejtő Ferenc: /'. m. 112. old. 66 Seltmann 1884. 8. sz. 593. old.
