Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)
ÉLET, TÉR - JUSZTIN MÁRTA: Külföldi utamból
ennek elmaradása esetén, mint azt a reicheichenhalli zsinagóga-étterem kapcsán láttuk. A hamburgi zsidók gazdagok, és „gazdagságúkor éppoly kevéssé rejtik véka alá, minr hirsorsosaik ott a budapesti Sugárúton. Hanem egyben határozottan elütnek magyar testvéreiktől: hogy nem csak pompás palotákra s fényes fogatokra, hanem jótékony czélokra sűrűbben és nagyobb mennyiségben kerül nálok egy kis aprópénz. így például Nordheim Márk úr, a német hitközség elnöke, csak nemrégiben ajándékozott 200.000 márkát a hitközségnek, oly végből, hogy egy újabb községi leányiskolát emeltessen. [...] Edward E. úr 150.000 márkát adományozott saját hitközségének öregek menhelyére, kikörve, hogy az intézetet szorosan rituális rendszabályok alapján kell vezetni." Egy másik bőkezű adakozó 300 000 márkát szánt az árvaház bővítésére. „[...] Egy rövid év lefolyása alatt csupán három emberbarát félmilliónál többet áldozott jótékony czélokra! És ezen urak nem lovagok, vag)- bárók, egyszerű zsidók, de német zsidók, olyanok, kik kártya-, bor-, vadászat több efféléről semmir sem tudnak." 5 Seltmann kritikája nagyon éles: nemcsak a magyar zsidók adományainak volumenét illetően, (aminek megítélése kétségkívül szubjektív), sokkal inkább az asszimiláció bizonyos jelenségei, mint a vagyon magamutogatása vag)" bizonyos életstílus majmolása váltották ki erőteljes nemtetszését. Azt a folyamatot észlelte, amit Gerő András így fogalmazort meg: a zsidóság egy része se Seltmann 1885. 2. sz. 121. old. 57 Gerő András: A zsidó szempont. Budapest: PolgART, 2005. 27-28. old. „nemcsak politikailag kötelezte el magát a magyarság mellett, nemcsak nyelvileg magyarosodon el, hanem szokásrendszerében, élervirelében, szabályrendszerében is egyre jobban idomult a magyarsághoz. A zsidó polgár is magyar úr akart lenni, s a díszmagyar elérése nem kényelmetlen kényszer, hanem kívánt cél lett a számá»57 ra. Az egyik londoni zsidó iskola bővítésére Rothschild kezdett gyűjteni, egyedül ő 10 000 fontsterlinget ajánlva fel: „Mit mondanak ehhez a mi zsidó nagyságos uraink?" - teszi fel a kérdést. Eg)' bizonyos Green L. úr ezüstlakodalmára kapván meghívást, sietve közli, hog)' az ünnepelt az évforduló alkalmából ajándékozásokat tesz: zsinagógák, iskolák, kórházak, összesen 10 000 fontsterling értékben. „[...] mindenesetre örvendek, [...] de ha Green úr magyar volna, mégis jobban örvendenék." 58 Az alig burkolt célozgatást a hollandok példáján is folytatja: iskolák fenntarrása, a szellemileg és testileg visszamaradott gyetekek intézetének fenntarrása adományokból (és csak azért, mert az állami intézetben nincs kóser konyha!). A moralizáló, gúnyos kommenrár nem marad el: „Nos nemes uraim amorr a budapesti Andrássy-uton, mit szóltok mindezekhez? Hol van olyan palota, melyet ti emeltetek volna föl tudományos közművelődés templomául? O mily szegények vagytok tü Nem nektek van pénzetek, hanem pénzeteknek van bennetek megannyi rabszolgája." 59 58 Seltmann 1885. 2. sz. 127. old. 59 Seltmann 1885. 6. sz. 390. old.